Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Zimányi Árpád: Sebestyén Árpád: Értsünk szót! (Útvesztők és útjelzők mindennapi nyelvhasználatunkban)

vünk jövőjéről van szó, a hevesség megbocsáthatóbb, mint a fáradt belenyugvás, a kishitű lemondás." Tehát a társadalmi nyelvhasználat látszólag objektív tudományos leírásával megfosztjuk magunkat a javítás lehetőségétől, a véletlenre hagyjuk a folyamatok alakulását, és ez semmiképpen sem kívánatos. Ezek a nézetek hatják át Sebestyén Árpád írásait. A mély tárgyismeret és a tudományos pontosság élvezetes stílussal, közérthető magyarázatokkal ötvöződik, s anyanyelvünk és jövője iránt érzett elkötelezettségről, felelősségről, szeretetről tanúskodik. A könyv egy hosszabb lélegzetű áttekintést (Gondolatok a sajtó nyelvéről - Vitaindító a Hajdú-bihari Napló szerkesztőségében, 1975.), valamint a lapban megjelent 120 nyelvművelő cikket tartalmaz. Az utóbbiak hét fejezetbe vannak sorolva: I. Betűk és hangok, írás és hangzás II. Szójelentés, szóhasználat, szódivat III. Idegenszó-invázió IV. Szleng, durvaság, szépítés V. Családnevek, keresztnevek, helynevek VI. Fogalmazás, szerkesztés, ragozás VII. Nyelv, politika, nyelvpolitika A témák - az itt hiányzó külön helyesírási tárgykör kivételével - nagyjából megegyeznek a hasonló gyűjteményes kötetek beosztásával, a végeredmény, azaz a munka egésze mégis sok mindenben különbözik azoktól. Mitől olyan egyéni Sebestyén Árpád nyelvművelő könyve? Jó érzékkel választja ki a feldolgozott anyagot. Számos olyan témával találkozhatunk, amelyeket az egyéb kiadványok nem vagy nem nagyon dolgoztak föl. Lényeglátása kiváló, magyarázatai szakszerűek, sokoldalúak; élvezetes, tanulságos olvasmány a nyelvvel foglalkozónak, ám érthető marad a laikusok számára is. Mindig bőséges példaanyagot használ föl, de nem vész el a részletekben. Érdeme az időszerűség, a frissesség: a 120 cikk 30%-a 1991 utáni, s jó egy tucat 1994-ből való. De a korábbiak sem érdektelenek - a szerzőnek változó nyelvünkből sikerült kiragadnia azokat a tényezőket, amelyek állandóak, időtállóak. „...miközben fuldokolva próbálunk a szöveg- és hírözön felszínén maradni, miközben a mennyiséggel küszködünk, elveszítjük érzékünket a minőség iránt" - írta 1979-ben, ám szavai másfél évtizeddel később ugyanúgy igazak. Elmélyült tudásanyag birtokában bátran vállalja azt, hogy véleménye, megállapításai olykor eltérnek a nyelvművelő irodalomban, illetőleg egyes kézikönyvekben olvashatótól. 142