Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

F. Dornbach Mária: Tanórák jellegzetes epizódjainak vizsgálata

Látszólag alkut kínál és beleegyezést vár kínálatára a szekvencia nyitó ágához tartozó ...jó? nyelvi egységgel (annak mind verbalitását, mind prozódiáját tekintve), ám a szekvencia záró ága nyelvileg mégis üres. Ennek elvileg több oka lehet. 1. Konvención alapuló szabály Vagyis kimondatlanul is működésbe lépett a konvención alapuló szabály, mely szerint „a hallgatás beleegyezést jelent". Ebben az esetben a hallgatás közlés, alapja pedig az azonos kulturális háttér. 2. A válasz: egy későbbi cselekedet. A szekvencia nyitó ágának informáló megnyilatkozása a „szorgalmi" szegmentum referenciális jelentésével eleve választási lehetőséget ad a tanulóknak plusz teljesítményre. Ez egyben működésbe kell, hogy hozzon egy másik, a háttérben húzódó konszenzust ezek osztályzatnövelő hatásáról az értékelésben. Az alku elfogadása vagy elutasítása („Megcsináljam - ne csináljam?", „Megéri - nem éri meg?") tehát nem okvetlen verbalizálandó. A társas történéseknek ezen a pontján ez talán még el sem dönthető, hiszen a beszédesemény egyelőre a feladatoknak csak a mennyiségét teheti alku tárgyává. A válasz később cselekedetben (a szorgalmi feladat elkészítésében vagy el nem készítésében) valósul majd meg. A csönd ebben az esetben is kommunikáció, de ekkor hezitálást jelent; a döntést a tanulók (pragmatikusan) elodázzák. 3. Szituációbeli kontextus Ez a szekvencia a dolgozat előkészítése epizódban, ennek részeként hangzott el, közvetlenül a dolgozatot alkotó mondatok lediktálása előtt. A tanulók pszichésen már a megoldandó feladatra, a dolgozatírásra voltak felkészülve, arra koncentráltak. A megnyilatkozás szituácóbeli kontextusa is (legjobb esetben figyelemmegosztás, rosszabb esetben másra figyelés) a nyelvi reagálás hiányát indokolja. A csönd ekkor nem tudatos kommunikáció, hanem a figyelem hiányának jelzése a tanárhoz, önkéntelenül is figyelmeztetve őt arra, hogy információinak címzettje van, ám vevője nincsen. 4. Látszatalku, a megnyilatkozás jelentéstartalma üres A tantermi interakció résztvevőinek szereposztásából fakadó döntési jog a dolgozat feladatairól (mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt) a tanárt illeti. Ha ezt az intézmény hierarchikus szerepviszonyaiból fakadó alapszabályt a tanár betartja, akkor a beszédesemény csak látszjatalku lehet. Ebben az esetben a ..., jó? megnyilatkozás eleve funkció nélküli, csupán megszokásból fakad, a tanár idiolektusára jellemző, jelentéstartalmát tekintve üres, s így logikus, hogy sem nyelvileg, sem metakommunikációval nem jön rá válasz. Hogy itt erről van-e szó, azt kétféleképpen tudnánk eldönteni: 1. Ha tapasztalhattuk volna a tanárnak erre a kérdésre a gyerekek által adott egy vagy több, az alkut elutasító válaszára adott reakcióját. 2. Ha ismernénk 98