Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

F. Dornbach Mária: Tanórák jellegzetes epizódjainak vizsgálata

a tanár idiolektusát. Ez utóbbit bátran nem állíthatjuk, de azt igen, hogy több óráján regisztráltuk a szóban forgó lexikális egység (jő) gyakori használatát. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a fenti feltételezések közül a 4. állja meg a helyét. Gondolatmenetünk viszont azt is igazolja, hogy az osztálytermi helyzet szándéktalan jelzései is fontos információként szolgálnak a tanár számára. Verbális (és nem-verbális) viselkedésének fontos visszajelzését adják ezek, akár tudatosak a tanulók részéről, akár önkéntelenek. Alábbi példánk (5) viszont egy tipikus, a gyerekek részéről sikeres alku. (5) A —> Tanár: - ÍMssan tessék befejezni, informálás —» felszólítás B —» Gyerekek: - Még ne, még ne! engedmény kérése —> tiltakozás C -» Tanár: - Jó, kaptok még két percet, az engedmény megadása —> beleegyezés + új információ (5) nemcsak az alku + sikeres voltában különbözik (4)-től, hanem abban is, hogy átvezet bennünket a kétlépéses szekvenciáktól a többlépéses válto­zatokhoz. A tanórát a szakirodalom szerint az alábbi, minden másnál gyak­rabban előforduló szekvenciatípus uralja (Griffin és Mehan 1981): A -» (nyitó ág): Tanár: tudakolódás, kijelölés B — > (reagálás): Diák: válasz C —> (záró ág) : Tanár: értékelés A legegyszerűbb példa (6): A —> Tanár: - Hol volt az őshaza? Dani! B —» Dani: - Az Ural és a Káma által határolt részen. C —> Tanár: - Igen. A szekvenciák az interakciók bizonyos típusaiban a gondolatok és infor­mációk fokozatos felépítése során ciklusokban ismétlődnek, azaz ismétlődő mintázatokban variálódnak (Flanders 1968, idézi Argyle 1977, magyarul Síklaki 1990). Például (7) nyitó ágára az információkérés szempontjából jó válasz érke­zik, ám rossz kiejtéssel. A reagáló tanár nem fogadja el a választ (-értékelés): figyelmeztet a hibára, egyben korrekcióra szólítja fel a tanulót (egyidejű, többszöri funkció). Ci tehát csak látszólag kérdés. C2 nyomatékos ismétlése már lexikálisan is a válasz elfogadását jelenti; az így névmási tartalmú hatá­rozószó pedig a helyes válasz antecedense. (7) A —> Tanár: - Melyik a következő szó? Bi —> Diák: - Postás. Ci -» Tanár: - Hogy ejted?! B 2 —» Diák: - Postás. C 2 -» Tanár: - Jó. így jó. 99

Next

/
Thumbnails
Contents