Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

F. Dornbach Mária: Tanórák jellegzetes epizódjainak vizsgálata

II. Az osztálytermi helyzet beszédeseményeinek elemzési egységei A leggyakoribb szekvenciatípust a szomszédsági párok adják (pl. kérés és annak teljesítése). Az interakció szekvenciális szerveződésében ezeknek fontos, de korlátozott szerepük van; nem szükségképpen egyetemesek minden szituációban (Argyle 1977, magyarul: Síklaki 1990, I. 78.) A tanóra beszédeseményeire viszont nagy gyakorisággal jellemzőek. Pl.: (1) A —> Mariann: - Hogyha valami hibát észreveszek magamnak, amit ide írtam, akkor azt áthúzhatom? B -» Tanár: - Persze. Azt áthúzod és javítod. Nyilvánvalóan. (2) A -» Diák: - írhatok filctollal? B —> Tanár: - Nem, csak csehszlovák gyártmányú, 5B-s ceruzával írhatsz(1) nyitó ága, A egy kérdésként megfogalmazott tudakolódás, záró ága, B pedig egy arra adott válasz. Méghozzá egy nyomatékos, igenlő válasz (Persze). Egyértelmű utalás egy érvényben lévő konszenzusra, amelynek részleteit is tisztázza a válaszadó tanár (Azt áthúzod és javítod), majd ennek mindenki által ismert voltát lexikalizálja (Nyilvánvalóan). (2) engedélykérés egy eszköz használatára (A), B pedig látszólag annak elutasítása (Nem, ...). De éppen azzal, hogy a megnyilatkozás referenciája tulajdonképpen egy képtelen korlátozás egyetlen írószertípus használatára (...csak csehszlovák gyártmányú 5B-s ceruzával írhatsz), B az aktuális szituációban az engedély megadása, vagyis engedélyezés. Alábbi példánk mutatja, hogy az egymás mellettiség néha csak formálisan zár le egy látszólag kétlépéses szekvenciát, hiszen a (3)-nak A ágában elhangzó kérdésre B tartalmilag választ nem ad. Az majd az óra egy későbbi részében hangzik el. (3) A —> Diák: - Mit kell vele csinálni? B —> Tanár: - Nyugi, mondom majd! (Az órarészletek azt is illusztrálják, hogy az osztálytermi helyzetben nemcsak a tanáré lehet a kezdeményező szerep, bár a tanítás lényegét tekintve a diákkezdeményezések száma a mai gyakorlatban elenyészően csekély. Szinte kizárólag bizonyos típusú szituációkban fordulnak elő (pl. dolgozatírás), és majdnem bizonyosan a munka feltételeire vagy végzésére vonatkoznak.) Előfordul, hogy a beszédesemény egy szekvenciája nyelvileg félkarúnak tűnik. (4) A —> Tanár: - Két mondat kötelező, és lesz egy szorgalmi, jó? B -> Diákok: (csönd). 97