Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Bíró Ferenc: Nyolc Békés megyei település dűlőnevei

Bővítményi részként legmegterheltebbek a személynevek, amelyek a dűlő egyik birtokosát, föld- és tanyatulajdonosát jelzik a nevekben (286), közszóval egyéb földhasználót csekély mértékben neveztek meg (9). A személynevek legkülönbözőbb változatait felhasználták az egyes dűlők nevének megalkotásában, hasonló módon, mint a tanyanevek esetében (Hegedűs Attila, NÉ. [1980]: 14—22); mégis uralkodó alakként a családnevek jelennek meg bővítményként. (Példák a dűlő alaprésznél.) Az alaprészi helyzethez hasonlóan bővítményként is igen gyakoriak megnevező funkcióban a korábbi dűlőnevek, azok a nevek, amelyek a dűlő névrésszel való kiegészülésük előtt önmagukban is az adott helyre vonatkoztak, képesek voltak a lakosság számára önmagukban is egyedíteni a föld meghatározott darabjait. B: Soványháti/dűlő, Povádi/ dűlő stb.; D: Fudéri/dülő, Orhalmi/dűlő stb.; G: Csapószigeti/dűlő, Kölesfenéki/dűlő stb.; K: Edelesi/dűlő, Középszállás/dűlő stb.; L: Dondorogi/dűlő, Méhes/dűlő stb.; M: Döghalom/dűlő, Útfél/dűlő stb.; S: Lukáca/dűlő, Pakác/dűlő stb.; V: Haládi/dűlő, Pányádi/dűlő stb. Más helyfajtát megnevező földrajzi nevek is sűrűn kerültek meghatározó tagként dűlőnevekbe, kifejezve a dűlőnek ehhez a más helyhez való viszonyát (a mellettiséget, a közelséget, az azzal való érintkezést stb.): B: Körös/dűlő, Szíksor/dűlő stb.; D: Cserépgyár/dűlő, Ötfai/dűlő stb.; G: Gépállomás/dűlő, Gyár/dűlő stb.; K: Gát/dűlő, Kallózug/dűlő stb.; L: Foly ásmelléki/dűlő, Tüdősgát/dűleje stb.; M: Bélamajori/dűlő, Görbeszín/dűlő stb.; S: Sütőnyárfa/dűlő stb.; V: Irázi/dűlő, Körösparti/dűlő stb. A közszavak közül bővítményi részként a legmegterheltebbek a méretet kifejező melléknevek: a kis és a nagy, 158 névben; mindig megnevező funkcióban lévő dűlőnévi eredetű alaprészek előtt. B: Kis/Kamut, Kis/Földszoba, Nagy/Kanyaró, Nagy/Tordac stb.; D: Kis/Bajnóc, Kis/Doszta, Nagy/Gástyás, Nagy/Réhely stb.; G: Kis/Nyilas, Kis/Varsány, Nagy/Juhos, Nagy/Pusár stb.; K: Kis/Mérges, Nagy/Mérges\ L: Kis/Bikeri, Kis/Tekerő, Nagy/ Korhány, Nagy/Körtvélyes stb.; M: Nagy/Rókás\ S: Kis/Halas, Kis/Siskás, Nagy/Sertésér, Nagy/Szuha stb.; V: Kis/Szilad, Kis/Szopor, Nagy/Ormágy, Nagy/Pányád stb. Egyéb közszó összesen 113 névbe került bővítményi részként, közöttük legtöbbször a dűlő viszonyított helyzetét kifejező belső és külső melléknév fordul elő (24), az egyéb sajátságot, más funkciót kifejező közszavak 1-2 előfordulásúak. A névrészek szintaktikai viszonyát tekintve, megállapítható, hogy kivétel nélkül mindegyik jelzős szerkezetet alkot, J. Soltész Katalinnak (NÉ. 11 [1986]: 79) más tájakról származó adataival ellentétben egyetlen határozós szintagma sem bukkan fel a jelzett adattárakban. E tény is a kétrészes dűlőneveknek a viszonylag késői keletkezése mellett szól; a dűlő akkor alkotott helynevet a feltárt nevekben és időben, amikor már főnévként szolgált (az igenévi vonzatát elveszítve) névalkotó eszközként. 92