Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Bíró Ferenc: Nyolc Békés megyei település dűlőnevei

7. Tanulságos megvizsgálni a vidék 1742 dűlőnevének a keletkezési módját is. A 869 kétrészes név közül szintaktikai szerkesztéssel jött létre 647: köztük legtipikusabb a személynévi előzményt tartalmazó (286), valamint a más földrajzi objektum nevét őrző (90) bővítményi részű és földrajzi köznévi (dűlő) alaprészű nevek csoportja. (Példák az előző fejezetben.) A legváltozatosabb nyelvi eszközöket felvonultató nevek (271) a régi, eredeti dűlők-határrészek differenciálódásakor ezek neveiből mint az újabb dűlőnevek alaprészeiből (megnevező funkcióval, ritkán a dűlő közszóból) és különböző közszavaknak (leggyakrabban melléknevek) az előbbiekkel alkotott kapcsolataiból keletkeztek, e jelzők leginkább a dűlő valamely sajátságát (méretét, alakját, állapotát, viszonyított helyzetét, eredetét stb.) fejezik ki. (Példák az előző fejezetben.) A szerkezeti változások közül a kiegészülés és a képzéses kiegészülés (Hoffmann István i. m. 131-5) hozott még létre nagy számban (222) kétrészes dűlőneveket. Ezekben az eredeti, régi dűlő-határrészneveket toldották meg a hely fajtájának érzékeltetésére a dűlő, földek, határrész, rész köznevekkel. (Példák a dűlő alaprészű kétrészes nevek között.) Jóval nehezebb meghatározni az egyrészes dűlőnevek (873) keletkezési módját, névtáraink nem teljes történeti adatolása miatt egészen pontosan lehetetlen is. így csak a főbb tendenciák vázolhatok fel. Nagy a valószínűsége annak, hogy e nevek többsége (ha nem az egésze) másodlagos fejlemény. Aránylag egyszerűbb a dolgunk a szerkezetileg két főelemes nevekkel (437). B: Bőfokzug stb.; D: Örhalomszög stb.; G: Kősziget stb.; K: Felsőföld stb.; L: Sehesér stb.; M: Feketeugar stb.; S: Feneketlentó stb.; V: Veresláp stb. Ezek elemzése külön dolgozatot érdemelne. Mindegyik név átment valamiféle (esetleg több) jelentésváltozáson (Hoffmann István i. m. 89-119), vagyis jelentésbeli névalkotással lett dűlőnévvé; a nevek egyszerű áttekintésével is látható, hogy a névátvitel, azon belül is a metonimikus helynévalkotás az uralkodó közöttük: folyó- és állóvizek, kutak, vízparti helyek, térszínformák, legelők, építmények nevei váltak nagyobb területek (dülők-határrészek) neveivé. Bizonyára emellett sok esetben jelentésszűkülés vagy -bővülés is történt, ezek tisztázására sokkal alaposabb helyismerettel kellene rendelkeznünk. Jelentéshasadás néhány (9) összetett földrajzi köznévi eredetű névben ment végbe (Fűaljdűlő, Határdűlő stb.). A legváltozatosabb keletkezési módokkal az egy főelemes dűlőnevek (420) körében találkozhatunk, hozzátehetjük, a legtöbb bizonytalansági tényezővel is, egy-egy név ugyanis más-más névalkotással is keletkezhetett. Az adattárakból a változás menete nem mindig követhető nyomon, kitűnik azonban, hogy többségük keletkezésében a jelentésbeli névalkotás vagy a szerkezeti változás valamelyik fajtája (Hoffmann i. m. 121—42) játszott közre. Metonimikus névátvitellel sok középkori falunév őrződött meg dülőnév-