Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Zimányi Árpád: A befejezett melléknévi igenév állítmányi használatának megítéléséről

Néhány évvel később Simonyi Zsigmond mint teljesen új jelenséget mutatja be az igenév állítmányi használatát. „Nem mondjuk például Isten törvénye irott, a természeté Íratlan. A had vert. A ruhám tépett. Ez az út járt. Te elmaradt vagy. Tanult vagy. A vitézek halottak. A cigány kárvallott. Ezek helyett különféle más szerkezeteket használunk, pl. ez járt út, a cigány kárt vallott; de legtöbbször a -va, -ve képzős határozó igenevet: Isten törvénye meg van írva. A had meg van verve. A ruhám el van tépve. Tanult ember vagy v. sokat tanultál." Érdekes, hogy most, nyolc évtizeddel később az előbbi példák egynémelyike már nem hat túlságosan különlegesnek: a tépett és a tanult melléknévként, a halott és a kárvallott melléknévként, illetőleg főnévként egyaránt elképzelhető bizonyos szövegkörnyezetben állítmányi szerepben. Simonyi forrásmegjelöléssel ellátott példái 1916—17-böl valók: A szociális problémák pszichologisztikus értékelése kezdettől fogva naturalisztikus elemekkel telített. A társadalom szociális áramlatokkal telített. A nemzetiségek sorsa, kultúrája nem biztosított. Ez a békejegyzék nem lehet örömmel fogadott. A történtek után befejezett a szolgálatom. Az ajtó zár ott. Az utóbbi két mondat Gárdonyi Géza Szunyoghy miatyánkja című regényéből származik, és emiatt Simonyi elmarasztalólag szól az író nyelvhasználatáról, németességéről (Simonyi 1917. 230-1). Jó magyarság című tanulmányában Szinnyei József is foglalkozik röviden ezzel a jelenséggel, és „éktelen németesség"-nek tartja. Szerinte „különösen kedvelik és terjesztik a nyugatosok, de őket nem a hibakerülés jámbor szándéka vezeti, hanem az a törekvés, hogy úgy írjanak, ahogy más emberfia nem ír." Szinnyei - forrásjelölés nélküli - példái a következők: a nyelve bevont, a hegytető hóval borított, a vendéglőben minden szék elfoglalt, a cél tehát tudott előttünk (Szinnyei 1933. 58-9). A nyelvművelő kötetek közül részletesen foglalkozik a kérdéssel a Magyar nyelvhelyesség és magyar stílus című munka. Dengl János - hivatkozva Klemm, Horváth és Szinnyei előbb idézett megállapításaira - az idegenszerűségről szóló fejezetében tárgyalja a melléknévi igenévnek névszói állítmányként való használatát. A következő példákat helyteleníti: ez a cikk nagyon keresett, könyve nagyon olvasott, gyártmányai általánosan használtak és kedveltek, elhatározása nem megokolt, a terület elhatárolt, az ügy tudott vagy ismert előttünk, cége nagyon ismert, a tőzsdén az árfolyam tartott volt (Dengl 1937. 190-1). Mai nyelvérzékünkkel már nem kifogásolhatnánk a 46