Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Zimányi Árpád: A befejezett melléknévi igenév állítmányi használatának megítéléséről

kedvelt állítmányi használatát, de megszokottá vált a keresett és az olvasott is. Egészen más megítélés alá tartozik viszont a legutolsó példa, amely napjainkban is rendkívül furcsán hat. Tiszamarti Antal szaknyelvi adatokat javított ki Orvosi nyelvünk helyes magyarsága című könyvében. Témánkhoz tartozó példái az alábbiak: A betegség aetológiája nem tisztázott. Az eltávolított fog helye véralvadékkal borított. A mandulák lepedékkel fedettek. A bal dobüreg belseje sötétbarna lepedékkel fedett volt. Az álhártyás nyelvplaque jelenleg is élesen határolt. Alkalmazásuk részben empirikus, részben theoretikus meggondolásra épített. Az állkapocs teljesen alakját változtatott (Tiszamarti 1943. 45-6). A legteljesebb összefoglalás Tompa József nevéhez fűződik: 1953-ban a Magyar Nyelv lapjain részletesen elemezte a melléknévi igenév mindhárom fajtájának állítmányi használatát. A befejezett melléknévi igenévről megjegyezte, hogy állítmányi használatának szabályai hiányosak, és nem szabad válogatás nélkül üldöznünk minden példát. A korábbi bírálókkal szemben úgy látja, hogy nem kell mindenben idegenszerűséget keresnünk, és csak a mai analógiáktól kevésbé támogatott állítmányi szerkezeteket rosszallhatjuk. Az újabb alakok mennyiségének elszaporodása sem jelentené azt, hogy sérelem érné nyelvünk finnugor alapjait, nyelvtanunk ősi rendszertét: „Hiszen ma úgy látjuk, hogy a várt, kért alak is előbb volt névszói (igenévi) állítmány, s csak aztán szívta magába a ragos igealak értelmét, illetőleg funkcióját" (Tompa 1953. 137). A jelenség korai leírója, Horváth János is használja müveiben ezt a szerkezetet; az 195l-es verstanból Tompa a következőket idézi tőle: „az időmérték elhanyagolása Adynál tudatos, szándékolt"; „periódusokká társulhatásuk is korlátozottabb"; „ez a forma a nyugtalanság feloldására, lezárására hivatott"; „társításuk nem erőszakolt, időviszonyításuk egyensúlyozottabb"; „rímei esztergályozottak" (i. m. 136). Tompa irodalmi példákat is idéz: Bánk: Az Isten e' Gyülekezet álmodott céljával, ha az elsül, és igaz Jó. Petur: Nem álmodott ez, elsül, és igaz Jó. (Katona: Bánk bán II. felv.) Oly csúnya volt, mit eddig éltem; Kevert, pocsékló, fél, törött. (Kaffka Margit: Az élet útjain) ...az én rögöm magyar rög, Meddő, kisajtolt. (Ady Endre: Az ős Kaján) ...olasz szív nem lehet emlékektől gyötörtebb. (Babits Mihály: Itália) A szárnyas ige tört s akadozó. (Tóth Árpád: Levél) 47