Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

N. Lőrincz Julianna: Stílus és műfordítás

N. LŐRINCZ JULIANNA STÍLUS ÉS MŰFORDÍTÁS* 1. A műfordítás, különösen kis nemzetek, kis nyelvek esetében a kultúra kialakulásának, a nemzeti nyelv szókincsbeli gazdagodásának, s nem egyszer a nemzeti megújulás gondolatának alapvető kifejezési formája. Ilyen értelemben tehát alapvető szociális és kulturális szükségletet elégített ki a történelem során. A magyar nyelvű vers első fennmaradt emléke, az Ómagyar Mária-siralom, amelynek eredetije latin liturgikus vers, a Planctus is műfordítás, ihletett átköltése, szabad tolmácsolása Mária fájdalmának. „A középkori irodalom latin nyelvűségétől a nemzeti nyelvű irodalom győzelméhez vezető hosszú fejlődésnek különlegesen fontos állomásai a bibliafordítások." (Klaniczay 1964: 120) Károlyi Gáspár bibliafordítása a biblikus nyelv és stílus mintaképe lett hosszú időn keresztül, de különösen termékenyítően hatott a 16-17. század egész magyar irodalmára. Későbbi korok fordításirodalmának egyik meghatározó elemét alkotják a Biblia újabb fordításai. „A magyar irodalomban a nemzeti megújulás gondolatának egyik legfontosabb megnyilvánulása a műfordítói tevékenység újabb fellendülése. Kazinczy a fordítások révén az irodalmi ízlés csiszolását, a fejlett tudatformák kialakítását tűzte ki célul, közvetett, de igen jelentős társadalmi hatóerőnek tekintette idegen művek átültetését." (Rába 1967: 7) A reformkorban a Kisfaludy Társaság szervezte és irányította a világirodalom jelentős műveinek fordítását és kiadását. A XIX. század végétől az Olcsó Könyvtár, az Egyetemes Regénytár, a Klasszikus Regény tár, a XX. század első évtizedében a Remekírók Képes Könyvtára foglalkozott a lefordított művek kiadásával. Ez utóbbi főként verseket és színdarabokat tartalmazott, s az a Radó Antal volt a szerkesztője, aki A fordítás művészete címmel jelentős fordításelméleti munkát is írt. A művet a Kisfaludy Társaság adta ki 1909-ben. Műfordítóként a múlt század végén kezdi meg munkásságát, s az olasz líra jelentékeny tolmácsolója. 1.1. A XIX. század végéig főleg a romantikus lírai költők tolmácsolásával foglalkoznak műfordítóink. A Nyugat költő-fordítói, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc - hogy csak néhány nagy nevet említsünk - gazdag műfordítói hagyományra leltek, s ennek váltak kiváló *A Nyelvtudományi Társaság Heves megyei tagozatának felolvasó ülésén 1995. február 23-án elhangzott előadás rövidített változata 127