Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
F. Dornbach Mária: Tanórák jellegzetes epizódjainak vizsgálata
A (4)-től a (7)-ig a dialógusok referenciájukkal blokkot alkotnak: mindegyikük teljes mulasztásról informál. Különbség köztük abban van, hogy (4) és (5) mind a teljes mulasztást, mind annak indokát is tartalmazza, (6) és (7) pedig csak az indokot fogalmazza meg, a mulasztás ténye pedig szabályos ellipszisként nyelvileg megfogalmazatlan marad. (4) Ria: - 1 .Én nem csináltam házit, 2. mert ezt a mondatot nem sikerült megérteni. (5) Orsi: - 1 .Én se csináltam meg, 2. mert a múlt órán a versenyen voltam. (6) Ági: , Én is Szentlőrincen voltam. (7) Mira: —-, Én meg elfelejtettem. (4) B megnyilatkozásai kifogástalan, normatív mondatot alkotnak. A szerkezet összevonása (házi feladatot -» házit), vagyis a jelzőnek jelzett szava helyett való használata az adott beszélőközösség aktuális szituációjában természetes. Az (5) B 1. előfeltevése (Én se ... ,,és valaki más se" = ,,Ria se") és kihagyása (házi feladatot) a szövegszerveződés szempontjából ugyancsak természetes, hisz nem kell megismételni a már elhangzottakat. Ráadásul ezt az egész epizód referenciája is feleslegessé teszi. Az indokban (2. megnyilatkozás) használt határozott névelő (a versenyen) pedig azért nem okoz megértésbeli zavart, mert a dialógus résztvevői előtt ismert, mégpedig az intézmény életéhez kapcsolódó eseményre referál (6) indokának [En is Szentlőrincen voltam) konkrét helymegjelölésével együtt. Az is előfeltevése (6) a megfigyelő résztvevő és az olvasó előtt is egyértelművé teszi, hogy az (5) B 2.-ban említett verseny Szentlőrincen volt. (7) B a meg szegmentummal már csak hozzátoldja rövid és a diákéletből jól ismert indokát az elhangzott előzményekhez. Ha figyelmesen elolvassuk a II. epizód dialógusait, kiderül, hogy azok a résztvevőknek az epizódra vonatkozó közös háttérismerete és konszenzusa alapján megfogalmazatlanul is az alábbi részletekre referálnak: először is arra, hogy 1. történt-e mulasztás - vagy nem. Ha nem, (B vagy ... B n) nem releváns (= a diák lényeges mulasztást nem követett el). Ha igen, az a következő kérdés, hogy 2. mekkora a mulasztás terjedelme: a: egyáltalán nem készült el a házi feladat - vagy b: csak részben. Végül a tanár arra is kíváncsi, hogy 3. mi a mulasztás oka. Ha egy diák a tanórán a házi feladat elkészítésének ellenőrzésekor valamilyen módon jelzi, hogy a fenti részletek valamelyikével kapcsolatban mulasztást követett el, akkor reagálása (B) a tanár tudakolódására lehet 1. releváns, válaszának referenciája pedig 2. teljes vagy 3. nem teljes. Ha csak részleges, A újra generálódik most már tanári kérdés formájában —> A 2 (... A n), amelynek referenciája a B]-ből (...B n-ből) A-ra vonatkozó 3. a) hi109
