Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

F. Dornbach Mária: Tanórák jellegzetes epizódjainak vizsgálata

Laci: - Én meg ceruzával írtam, mert nem találtam a tollamat. Tanár: - Csüccs! Most pedig derítsük ki a diákok megnyilatkozásaiból azt, hogy mi is volt a házi feladati (1) Gergő: - Én az utol., a negyedik mondatot nem értettem jól. Ebben a megnyilatkozásban lexikálisan tartalmas szavakból nyerjük az információt: ... a negyedik mondatot... Ezt előzi meg az elharapott kifejezés (... az utol...), de ahhoz elegendő hangzik el belőle, hogy informálja a megfigyelő résztvevőt (vagy a felvétel hallgatóját) arról, hogy a gyerekeknek négy mondattal kellett valamiféle müveletet elvégezni, problémát megoldani. (2) Viki: - Én nem csináltam meg a beágyazást, ... és ... hiányzott az az oldal a könyvemből. A (2)-ben a házi feladatul kapott probléma megoldásához alkalmazott konkrét müvelet megnevezésének határozott névelője (a beágyazást) teljesen szabályos a szituáció résztvevőinek közös háttérismerete miatt. A reagáló ág második megnyilatkozása már némi töprengésre ad okot (... és ... hiányzott az az oldal a könyvemből). A kötőszavak használatára ugyanis ebben az életkorban az és dominanciája jellemző, szinte függetlenül attól, milyen gondolati tartalmakat kötnek a gyerekek össze vele. Ezért a dialógusnak ezen a pontján ebben az esetben sem tudjuk még eldönteni, hogy a diák (Viki) oksági viszony kifejezésére használja-e az s-t (a mert jelentésében). Ebben az esetben a házi feladat egésze tankönyvi feladat lenne. Dilemmánkat még A

2 elhangzása sem oldja fel (S miért nem csináltad meg, Viki?). Pontos információnk erről majd csak (8) elhangzásakor lesz. Ebből a szekvenciából [a (2)-ből] az előzőhöz képest csak azt a plusz információt nyerjük, hogy a négy mondattal (vagy annak valamelyikével) a transzformációs nyelvtan egyik müveletét, a beágyazást kellett házi feladatként a diákoknak elvégezniük. A (3)-tól a (7)-tel bezárólag a kérdésünkre adandó válasz (Mi a házi feladat?) semmivel sem gyarapodik. A (8) viszont az eddigiekhez képest terjedelme ellenére is csak két részinformációval szolgál: (8) Bence: - Nekem be volt adva az ötös könyvem. Első részinformáció: az anyanyelvi óra taneszközrendszeréből az 5. számú munkatankönyv tartalmazza a házi feladatot. Bence: - A füzetben volt házi ...öö... Azt megcsináltam, a házit! Tanár: - Na, akkor csüccs! Akkor a nagy része megvan. Jó. Második részinformáció: a házi feladat mennyiségileg nagyobb része nem ebben, hanem a füzetben megoldandó probléma volt. A fenti két szekvenciaágból derült ki az is, hogy Viki az és kötőszót normatívan, hibátlanul használta annak „hozzátoldó" jelentésében. Végre mi, a