Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

VADON LEHEL: Országh László, a lexikográfus és lexikológus

rény létszámú szótári osztályát autodidakta módon lexikográfusokká nevelje és munkatársainak számát emelje. Az új munkatársak kiválasztásában komoly minőségi követelményeket állított. Pontosan megfogalmazta a szótári munkára való alkalmasság ismérveit: „Kell hozzá egy bizonyos nyelvtudományi iskolázottság, az absztrakt látásra, a fogalomalkotásra és finom megkülönböztetések tételére, az elemzésre való képesség, széleskörű irodalmi alapozású nyelvi műveltség jó verbális memóriával és fejlett, romlatlan nyelvérzékkel párosulva, idegen nyelvek ismerete, a pontos, világos fogalmazásra való készség s nem utolsó sorban filológiai pontosság a kétes adatok lenyomozásában, a készen kapott anyag mérlegelésében."

17 Országh Lászlónak sikerült elérnie, hogy munkatársainak sorában igen tapasztalt magyar nyelvészek különféle korosztályai, nyugalmazott vagy félreállított egyetemi és főiskolai tanárok, férfiak és nők, tudósok, írók, költők és újságírók, a magyar nyelvterület különböző tájainak képviselői, a szaklektorok között az egyes területek legjelesebb hozzáértői képviselve legyenek. Országh rövid kurzusok, kisebb szemináriumok, állandó egyéni irányítás, ellenőrzés és próbamunkák végeztetése formájában tanította új munkatársait a szótárírás tudományára. „Az értelmező szótár szerkesztése egyben iskola is volt: a munkatársak Országh László irányítása alatt tanulták meg a lexikológia és a lexikográfia legfontosabb törvényeit. Az MTA Nyelvtudományi Intézete szótári osztálya egyben műhely is volt, ahol új iskola alakult ki."

1

8 Tanítványai megtanulhatták tőle, hogy „a szótárírónak nyitottnak kell lennie az emberi tudásanyag teljessége iránt, hiszen a nyelv, a szókészlet a világ minden jelenségére kiterjed, és hogy a lexikográfusnak állandóan 'bevetésre készen' kell állnia, szinte röptében kell elfognia az új szavakat és kifejezéseket."

1

9 Az értelmező szótár elvi koncepciójának kialakításában, a szerteágazó munkafolyamatok megszervezésében és koordinálásában, a munkamódszer kidolgozásában Országh Lászlónak oroszlánrésze volt. Ő maga saját szerepét az Értsz. bőrbe kötött első kötete előzéklapjára írt ceruzajegyzete szerint a következőkben látta: „A szerkesztőség vezetését 1950 októberében 1

7 ORSZÁGH LÁSZLÓ: „A magyar nyelv új szótáráról." Magyar Nyelvőr, 1953. 77. évf. 5-6. sz. 397. 1

8 BAKOS FERENC: „Országh László (1907-1984)." Magyar Nyelvőr, 1984. 108. évf. 2. sz. 242. 1

9 Országh László szenvedélyesen gyűjtötte a szavakat. Egyik legkedvesebb emlékképem róla, ahogy Egerben, a Szépasszony völgyben angol bartátjával, N. Horton Smith professzorral, egyik pincéből a másikba mentek, s öreg borászoktól kérdezősködtek a hagyományos bortermelésről, a nemespenészek fajtáiról és régi szerszámokról. Országh kezében gyűltek a cédulák az új szavakkal és kifejezésekkel. Majd szolid borkóstolgatás közepette „értelmezték" az új szavakat. 86