Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

ORTUTAY PÉTER: A szleng, irodalom és fordítás

ORTUTAY PÉTER SZLENG, IRODALOM ÉS FORDÍTÁS ABSTRACT: (Slang, literature and translation) The author makes an a Hempt to raise the question of the possibilities of translating English an American slang into Hungarian. He gives a survey of the development and the features of English, American and Hungarian slang. Sociolinguistic aspects and the questions of language standard also involved in the paper. 1.1. Az angol nyelvű irodalomban a szleng a XVI. században tűnt fel. Helyesebben: ekkor kezdenek rá felfigyelni. Ily módon ezt a századot egy olyan kezdeti szakasznak is nevezhetjük, amikor a nyelv iránt érdeklődők, az irodalmárok és olvasók egyaránt felfigyelhettek a nyelv szociális rétegződésének (variativitásának) jelenségére, vagyis arra, amit manapság a nyelv szociális determináltságaként szoktunk jellemezni. Korábbi szerzők (pl. Chaucer) műveiben még alig van nyoma a szlenghasználatnak (Schlauch, 1956:272). Köztudott, hogy Európában a XVI. század végén válik népszerűvé mint műfaj a pikareszk regény, novella és elbeszélés. A későbbiekben a pikareszk „memoárok" is szép számban jelennek meg. Ezekben a szleng, illetve a tolvajnyelv (Cant) olyan nyelvi eszköz, mely az alsóbb rétegeket képviselő figurák és a szociális szituációk jellemzésére szolgál. Az ebben a szociális szituációban járatlan olvasónak a szerző a könyv végén található glosszákban magyarázza el, hogy mi is ennek vagy annak a szónak, kifejezésnek a jelentése, vagyis elvégzi számára „a kontextuson kívüli dekódolást" (Chandler, 1961). Igaz, erre nemigen volt mindig és minden esetben szükség. A XVI. században ugyanis a sztenderd (irodalmi) és a köznyelv - ezen belül a szleng és a cant - keveredése tipikus nyelvi jelenség. „Az a nyelv, amelyen Shakespeare írt, ugyanaz volt, amilyet beszélt" (Jarceva, 1969:93-94). 59