Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

BALÁSNÉ SZALAI EDIT: A mordvin történeti ének

amelyek az uralkodó osztályt és a köznépet egyaránt fenyegető veszélyt ábrázolják (Világirodalmi Lexikon, 1972). Az uráli népek népköltészetének, így a mordvin népköltészetnek a vizsgálatával főként az orosz szakirodalom foglalkozik. Az orosz eposz szón többen is az epikai műfajok összességét értik (DOMOKOS 1985). Egy nyelven belül is többféle elnevezést használnak, s a szakirodalom is gyakran szinonimaként fogja fel ezeket a kifejezéseket, s ugyanazt az alkotást egyes szakmunkák hősénekként, mások történeti énekként tárgyalják. A megkülönböztetés alapjául szolgálhat, ha a túlnyomóan ősi, mitológiai hagyományokat őrző énekeket hősénekeknek nevezzük, és az ezekből nagyobb, egységes művé alakítottakat eposznak; s a fejlődés során a nemzetségi társadalom magasabb fokán létrejött alkotásokat, amelyek konkrét történeti eseményeket idéznek fel: történeti éneknek. Ezekből az utóbbiakból a mitikus elemek hiányozhatnak is, vagy epikus konvencióként élnek tovább. A legtöbb uráli nép viszonylag későn jutott el az írásbeliséghez, náluk a szájhagyományoknak jóval nagyobb a jelentősége, mint azoknak a népeknek esetében, akiknek az írásbelisége korainak tekinthető. A XIX. században a romantika felvirágzása idején indult meg az uráli népek népköltészetének átfogó vizsgálata. Az összegyűjtött mordvin folklór elemzése a XX. században kezdődött, főként orosz szakemberek foglalkoztak vele. A mordvin népköltészet kutatói sem használnak egységes terminológiát, s felvetődött az a kérdés: mely alkotásokat lehet a történeti énekek közé sorolni, ill. egyáltalán van-e ilyen műfaj. Ezek a kérdések azért merülnek fel, mert a nemzetközi szakirodalomban sem egységes a szakkifejezések használata, s az orosz nyelven belül is több elnevezés él egymás mellett. Ezenkívül a terminológia használatát befolyásolja az orosz népköltészet műfajainak meghatározására alkalmazott terminológia (bogatürszkaja 'hősköltészet', geroicseszkaja 'hősi költészet, történeti ének'). Az orosz szakirodalom ez utóbbi műfajba azokat a dalokat sorolja, amelyek a feudális fejlődés egy későbbi időszakának történeti eseményeit ábrázolják, hősei konkrét történeti személyiségek: IV. Iván, Sz. Razin, I. Péter stb. A történeti ének virágzásának korát a XVI-XVIII. századra teszik (Russzkoje nar. tv., 1956). A mordvin epikus énekek kutatójának A. I. MASKAJEVnek (UPTMN, 1977) az a véleménye, hogy a történeti ének terminus alatt általában a történeti témájú dalokat kell értenünk. Tehát ez az alkotásoknak sok műfajt felölelő csoportja, amelyben tükröződik a műfaj időbeli fejlődése: a korai történeti énekek eposzi vonásokkal, a későbbiek lírai elemekkel bővülnek. B. NY. PUTILOV elméleti munkáiban sokkal szűkebb értelemben használja a történeti ének kifejezést. 109