Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

ABKAROVITS ENDRE: Új irányzatok a szótárírásban Angliában

nyelvtanulók számára készítették ezeket a műveiket, mégis hallatlanul népszerűek lettek ezek a szótárak, világszerte elterjedtek. Minden valószínűség szerint más nyelvekhez képest rendkívül gazdag választék alakult ki, egyre javuló minőséggel, egyre több információval. A német nyelv vonatkozásában például sokáig nem lehetett hasonlóan jó szótárt találni. Újabban a Langenscheidts Grosswörterbuch Deutsch als Fremdsprache közelíti meg talán az angol szótárakat, mely nem véletlenül - más szótárírók tapasztalata mellett - elsősorban a Longman-szótár modelljét követi. (Bár ahogy Howard Jackson tanulmányában kimutatja, egyes vonatkozásokban attól nehezebben kezelhető, más területeken viszont még gazdagabb információt ad.) A számítógépes adatbázisra épüló'szótárak megjelenése Forradalmian új megközelítést jelentett a Collins COBUILD szótárának megjelenése 1987-ben, mely John Sinclair professzor szellemi irányításávaljött létre, akkor még egy 20 milliós adatbázisra épülve. A korábbi szótárak szerzői saját intuícióikra hagyatkoztak, többnyire csak saját nyelvérzékük alapján döntötték el, hogy például egy nyelvtani struktúra helyes, elfogadható-e. Két dolog azonban az, hogy valami nyelvtanilag helyes, elfogadható, és az, hogy az angolul beszélők ténylegesen használják-e. Már korábban más nyelvkönyvekben is felmerült az a probléma, hogy a szerző valamiről azt állította, hogy az helyes alak, csak éppen az angolok nem használják. (Például Alexander „Living English Structure"-ében.) Ezek a nyelvészek ilyenkor természetesen csak saját tapasztalatukra, emlékezetükre, nyelvérzékükre támaszkodhattak, nem állt rendelkezésükre olyan hatalmas adatbázis, amelyből megbízható következtetéseket vonhattak volna le. Sokszor talán az egyéni érdeklődésükön múlott, hogy egy-egy nyelvtani jelenségről mennyire részletes információt adtak. Számomra például többször csalódást okoztak az igenevek leírásában a Longman kiadónál megjelent, Randolph Quirk és szerzőtársai által írt és a jelenleg forgalomban lévő legterjedelmesebb nyelvtankönyvek („A Comprehensive Grammar of the English Language" (1985) és „A Grammar of Contemporary English" (1972)), míg az ugyanennél a kiadónál megjelent, L. G. Alexander által írt jóval kisebb nyelvtankönyv ugyanezekről a dolgokról sokkal részletesebb információt kínál. Hasonló a helyzet a szótárakkal. Jóllehet feltételezhetnénk, hogy egy szótárból több információt kapunk egy szó nyelvtani környezetére vonatkozóan, mint egy rövidebb nyelvtankönyvben vagy egy vékonyka szótárban (BBI), ez távolról sem biztos, hogy így van. Ezt illusztrálandó a következő táblázattal szeretném bemutatni, hogy néhány érzelmet kifejező ige után milyen igeneves szerkezetek használatát 76