Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

ABKAROVITS ENDRE: Új irányzatok a szótárírásban Angliában

ban is, szinte megjegyezhetetlen jelrendszert jelentett. A használónak állandóan a rövidítéseket tartalmazó táblázatokhoz vagy a bevezetőhöz kellett lapozni, hogy kitalálja, hogy például egy ige után milyen lehetséges igeneves szerkezetek vagy mellékmondatok következhetnek. Bár a Longman-szótár már egyszerűbb jeleket használt, a rövidítés nem juttatta a tanuló eszébe automatikusan, hogy milyen szó helyett áll. Különösen az egy betűből és egy számból álló kombinációk voltak nehezen felismerhetőek, de már volt egy törekvés arra, hogy a betű lehetőleg annak a szónak a kezdete legyen, amit jelölt. (Például: „T" = transitive verb.) Igazi fejlődést ebben a tekintetben csak az oxfordi szótár új kiadása jelentett 1989-ben, amikor A. S. Hornby halála után az új szerkesztő, Tony Cowie, újfajta, úgynevezett „transparent" rövidítéseket vezetett be. Erről az akkor nagy újdonságról - még a szótár megjelenése előtt - a kiadóval akkor folytatott levelezésem alapján, talán először számolhattam be hazai konferencián. Az akkor még nagy lépésnek számított, hogy egész nyelvtani szerkezetek rövidítése vált megjegyezhetővé azáltal, hogy a kezdőbetűk összerakásából keletkeztek a kódok. (Például: „Tsg" = transitive verb + 's genitive + gerund.) Tulajdonképpen abban az időben talán ezekre a nyelvtani struktúrákra vonatkozó információk számítottak az egynyelvű szótárak egyik legfőbb erényének, túl azon, hogy anyanyelvűek írták, hiteles(nek tűnő) példákkal szolgáltak, s még a szómeghatározások is megerősítették a korábbi nyelvtudást. Persze az egynyelvű szótárak hasznossága mindig is függött attól, hogy a szóhasználó mennyire volt kész a szótárban található mindenféle információ befogadására. Ezzel kapcsolatban nem kedvezőek a tapasztalataim. Nagyon sok tanítványom volt, aki ugyan már a gimnáziumban megvette az oxfordi szótárt, de soha el nem olvasta a bevezetőjét, soha nem figyelte sem a nyelvtani, sem más vonatkozásban (stílus, regiszter stb.) használt rövidítések jelentését. Legtöbben kizárólag a szó jelentésére voltak kíváncsiak, már a kiejtésre sem figyeltek az esetek jó részében, a további információkat pedig végképp nem keresték. Pedig ezek az információk egyre szaporodnak, de tartok attól, hogy az ebben az évben megjelent új Collins COBUILD szótár 30 oldalas bevezetőjét csak kevesen fogják elolvasni, enélkül pedig a szótár teljes gazdagsága nem tárul fel előttünk. Ezt a veszélyt feltehetően a szótárírók már korábban is érzékelték, mert a Longman-szótár például kétféle ismertetőt is adott: egy rövidebbet az elején és egy részletesebbet a végén. Feltehetően azért, hogy a kevésbé igényesek legalább a rövidebbet elolvassák, míg a nyelv iránt mélyebben érdeklődők esetében talán a hosszabb leírás áttanulmányozása is remélhető volt. S bár szinte reménytelen feladatra vállalkoztak a szótárkészítők, hiszen a legkülönbözőbb anyanyelvi háttérrel, a legváltozatosabb nyelvtani ismeretekkel, szótárhasználattal kapcsolatos felkészültséggel rendelkező 75