Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

ORTUTAY PÉTER: A szleng, irodalom és fordítás

„Man, there's a cat who can really bend his girl" (Kerouac, 1976:198) A jelenet vagy szituáció, egy utcai zenekart mutat be előadás közben. A 'cat' az az 'ürge', aki a nagybőgőn játszik. A 'girl' a beat nemzedék nyelvén bármi lehet, csak épp nem nőnemű lény, a 'bend' pedig a jazz-muzsikusok szlengjén eredeti stílust jelent a zenélésben. A helyes megfeleltetés tehát: „Öregem, ez az ürge aztán tudott keverni" (muzsikálni), s egyáltalán nem az, amit a fordításban olvashatunk: „Öregem, hogy ez az ürge mit hancúrozhatott össze otthon az asszonynyal". (Jack Kerouac, Úton, Európa Könyvkiadó, Bp., 1983:189). 1.6. Az a kérdés, hogy milyen törvényszerűségek alapján történjen az angol szleng magyar szlenggel való megfeleltetése, természetesen teljességgel nyitott, mert még alapos elemzésre, és sok-sok fordítás tüzetes egybevetésére lenne szükség az eredetivel, hogy legalább részben válaszolni tudjunk a kérdésre. Mindazonálatal jogosan hangsúlyozhatjuk, hogy a fordítóknak és a fordítóképzésben részt vevő tanároknak alaposan meg kell(ene) ismerkedniük az angol-amerikai szlenggel, az angol nyelv egész makrostruktúrájának non-standard elemeivel. Ezek az ismeretek a fordítói tevékenység elválaszthatatlan részét képezik. A szleng esetében a fordítói megérzés, intuíció és rutin gyakran félrevezető (hogy ne mondjuk „életveszélyes") lehet. 2.1. Úttörő jelentőségű feladatra vállalkozott Gyepes Judit a The Catcher in the Rye magyarra való átültetésével. Salinger regénye az Egyesült Államokban is nagy vihart kavart „obszcénnek" kikiáltott stílusával. S ez a stílus, mely specifikus „amerikai" nyelv, a tizenéves korosztály beszédhasználata, már eleve számos probléma forrása lehetett a dekódolás során, s méginkább az újrakódolásnál. Mert, amint azt Bartos Tibor, a fordítás szerkesztője is mondotta, az amerikai és a magyar tizenéves szleng „természetszerűen nem eshet egybe" (idézve Szilassy, 1984:181). Ám a fordítási ekvivalencia megteremtése mindenképpen azt látszott követelni, hogy a fordító fedezze fel, vagy válassza ki azt a tipikusan ifjúsági nyelvet a magyar rétegnyelvek közül, amely az amerikai tizenévesek szlengjéhez, szóhasználatban és stílusban, a legközelebb áll. Viszont a helyzet az, hogy a magyar szleng tanulmányozása terén még mostanában sem dicsekedhetünk látványos eredményekkel. Vannak részeredmények ugyan, de ezek vajmi kevesek. S akkoriban, amikor Gyepes Judit ezt a könyvet fordítani kezdte, nyilván még kevesebbek voltak. 2.2. Magyarországon - különböző előítéletek hatására - a szlengre nyelvészeti és társadalmi körökben megrovóan, rosszallóan, legjobb esetben sandán illett tekinteni. Ezt már a különböző „szakmegnevezések" is mutatják: argó, zsargon, jassz-, csibész-, vagány-, és tolvajnyelv, vagy legfeljebb eufemisztikusan: „az iljúság nyelve". Egyébként valamennyi megnevezés 64