Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

EŐRY VILMA: A szöveg mondatainak kapcsolódása és a szöveg-szerkezet

Témafejlődés a Farsangi fánk című írásban 1. 2 . 3. 4. 5. 6. Ti — Rí I 9 CTi >— Rí " I a Ti — Rj < ö > I - T, — R

M ~b CT,)- Rs öt - [_ I R

6 I 3 Cö) 6. ábra Témafejlődés a levélszövegben 7. 8. (tTi>— R? Cö) <jT,>—R

s I Cö) 9. 10. 11. 12 Cö) D I V (

t

1n

a)-Rin WT^ (T

w> RII Ca f) F=Fánk f a f=a fánk Ca f) 7. ábra 4. 1. A Krúdy-írás témafejlődése a F. DANES által felállított témafejlődési típusok közül a „témafejlődés visszatérő témával" típussal jellemezhető. A téma a fordulópontig, az 1-9. szabadmondatban azonos tehát. De egészen a 9. szabadmondatig csak névmások utalnak rá: ő (4.), őt (1., 3.). A 2., az 5., a 6., a 7., a 8. szabadmondatból pedig, mivel hangsúlyos, nyelvünk szabályai szerint el is marad a névmás, nincs bennük tehát téma, de odaérthető. A szöveg utalásrendszeréhez, szemantikai kapcsolóelemeihez vezet, mégsem kerülhető meg itt sem a témaelhallgatásos feszültségteremtő módszer kicsit részletesebb tárgyalása. A névmások utaló szerepe általában anaforikus, a korábban megnevezett dologra mint ismertre utal vissza. A Krúdy-írásban a témaszerepű személyes névmás kataforikus, egy később megnevezendő dologra utal előre (fánk). A személyes névmás általános és konkrét szerepe az írásban azonban egymásba játszik, növekszik az elhallgatott téma titokzatossága, különösen azáltal, hogy egyre többet tudunk meg róla, még mielőtt tudnánk, hogy miről van szó. A 9. szabadmondat témája is hiányzik (ő), a Fánk

! pedig rémának tekinthető. Itt azonban megbillen a visszatérő témák eddigi egyforma közlésbeli szerepe: a 32