Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
EŐRY VILMA: A szöveg mondatainak kapcsolódása és a szöveg-szerkezet
belső kapcsolódási bizonytalanságok ellenére is világos: az első és második tömb között magyarázó (kitett u gyani s kötőszó), a második és harmadik között következtető (a tehá t kötőszó kitehető) a viszony. Ez az egészre vonatkozó „rend" magyarázza, hogy a határozatlan kapcsolásformák ellenére a szöveg megfelel kommunikációs céljának: a helyzet kissé vázlatos és bizonytalan leírására támaszkodnak az egyértelmű kérdések. 4. A szöveg szempontjából másik releváns mondatszintű jelenség a témafejlődés (tematikus progresszió). Az aktuális mondattagolás szerinti témának a szöveg egyéb részeihez, más témákhoz való kapcsolódása a szöveg szerkezetében meghatározó lehet (vö. Frantisek DANES : Zur linguistischen Analyse der Textstruktur. Folia Linguistica 4.(1970), 72—9; HUSZÁR AGNES: A mondat aktuális tagolása és annak tanítása. Magyar Nyelvőr 107 (1983), 87-100; Hans-Wemer EROMS : Die funktionale Satzperspektive. Tübingen, 1984). A téma-réma kapcsolódás szempontjából lényeges módszertani kérdés, hogy a szöveget milyen egységekre tagolva vizsgáljuk. Mivel a téma-réma viszony sokkal inkább logikai, mint grammatikai természetű, nem igazodhatunk a grammatikai mondatfogalomhoz (legegyszerűbb kritérium szerint: a mondatkezdő nagybetűtől a mondatzáró írásjelig, legalábbis írott szövegben), hanem a logikai közlésegységeket, a korábban már meghatározott szabadmondatokat kell az elemzés alapegységének tekinteni. A szabadmondat terminus említése nélkül Huszár Ágnes a következőképpen foglalja össze a grammatikai és az aktuális mondattagolás ilyen szempontú különbségét: „Az aktuális mondattagolás szempontjából az alárendelt összetett mondatok egy közlési egységnek számítanak. A kapcsolatos mellérendelő mondatok tagmondatait önálló közlési egységnek tekintjük, hiszen kapcsolatuk a közlés szempontjából meglehetősen laza. Az alárendelt (mondatrészkifejtő) tagmondatokkal kapcsolatban látszik meg legerősebben az aktuális mondattagok szerinti elemzés és a mondattani elemzés egymástól való függetlensége. Több predikatív szerkezetet tartalmazó mondatrészkifejtő mellékmondattal bővített mondat is csak egy téma-réma egységként elemezhető" (HUSZÁR: i. m. 93). Ez a leglényegesebb érveket tartalmazó módszertani magyarázat nem tér ki arra, mi legyen a sorsuk a nem kapcsolatos viszonyú, logikailag nem egyenrangú, sorrendileg sokszor föl nem cserélhető mellékmondatoknak az aktuális mondattagok szerinti elemzés során. Anélkül, hogy ennek a bonyolult kérdéskörnek a részleteiben elmerülnénk, az elemzés érdekében el kell döntenünk, hogyan kezeljük őket. Mivel elképzelhetetlen, hogy két egymással mellérendelő viszonyban levő mondategység egyikében megnevezett témára a másikban álló réma vonatkozzon (legfeljebb, ha azonos a témájuk, ez azonban a közlésegységek szempontjából indiferens), minden mellérendelő viszonyú mondategységet önálló közlésegységnek tekintünk. 31
