Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

CZEGLÉDI CSABA: A konstatív és a performatív megnyilatkozásokról

CZEGLÉDI CSABA A KONSTATÍV ÉS A PERFORMATÍV MEGNYILATKOZÁSOKRÓL ABSTRACT: (On Constative and Performative Utterances) The paper discusses a central distinction between constative and performative utterances in Speech Act Theory introduced by Austin (1962). After a brief introduction of the essential theoretical apparatus the author clarifies the performative

—constative distinction explaining why it is untenable in its original explication and how it must be reinterpreted in order for the theory to regain its intuitively well-motivated descriptive and explanatory force. The specific character of the apparent weakness in the original distinction is revealed, and it is demonstrated that the defect may be easily rectified by observing carefully certain crucial differences among some relevant pragmatic, semantic, and syntactic categories. 0. Jelen dolgozatban a beszédaktus-elméletnek (a továbbiakban BE) a címben szereplő kategóriákban kifejezett alapvető distinkciójáról lesz szó. Azt fogom megmutatni, hogy konstatív megnyilatkozások igazából nincsenek, hogy a performatív-konstatív distinkció eredeti formájában miért téves, valamint azt, hogy az elmélet korrekciójával a distinkció alapjául szolgáló nyelvi megfigyelések érvényessége visszanyerhető, és ezek a megfigyelések elméletileg is értelmezhetővé válnak anélkül, hogy az elmélet a legkisebb mértékben is csorbát szenvedne. Mielőtt azonban erre rátérnék, röviden ismertetem azt a beszédaktus-elméleti apparátust, amelyet alkalmazni fogok. 1.1 A BE a verbális kommunikációt mint szabályok által vezérelt emberi cselekvést értelmezi. Az elmélet szerint beszélni annyi, mint „beszédaktusokat végrehajtani konstitutív szabályrendszerek szerint" (vö. Searle 15