Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

ZIMÁNYI ÁRPÁD: Helyes kiejtésünk ügye a tömegtájékoztató eszközökben (1945-1985)

például: a beszédtempó (Magyar Hjúság 1973. 52.), az idegen nevek (Magyar Nemzet 1973. nov. 7. stb.), a betűszók (Rádió- és Televízióújság 1973. 38.), a hangsúlyozás (Magyar Nemzet 1973. ápr. 4. és 15.), az e - e megkülönböztetése (Dunántúli Napló 1973. máj. 3., Elet és Irodalom 1974. szept. 7. stb.), a részleges hasonulás és az összeolvadás ejtése (Rádió- és Televízióújság 1974. 42.), valamint sok egyéb téma. Úgy tűnik azonban, mintha a cikkírók ekkor mindent elmondtak volna, mivel a következő évtől hirtelen megcsappant a beszédtechnikaikiejtési cikkek száma. Arányuk 1976-ban 3% alá csökkent, de ez már a gyér példaanyaggal jellemezhető utolsó időszakba tartozik. 2.3.1. A sajtóval ellentétben a rádió nyelvi műsoraiban a korábbi szinten maradt a hangtani témák feldolgozása: az Édes anyanyelvünk továbbra is alkalmanként szólt a helytelenségekről, illetve a tájnyelvi sajátosságokról. A 1972-ben meginduló Magyarán szólva még csupán elvétve érintette ezt a tárgykört, rovatai, sorozatai más területeket céloztak meg. Az intézmény nyelvi tevékenységének másik oldala, a szervezett és szakszerű irányító munka még továbbra is hiányzott 1975 előtt, bár bizonyos haladás történt - szintfelmérések, helyzetelemzések (pl. DEME LÁSZLÓ-FERENCZY GÉZA-GRÉTSY LÁSZLÓ-SZATÍIMÁRI ISTVÁN-WACHA IMRE: A rádióbemondó beszéde. Az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont Szakkönyvtára 21. kötet, 1973.)-, és egyre többen sürgették a hivatalos lépéseket, azaz a nyelvi bizottság létrehozását. A televízió idevágó munkásságáról nincs érdemleges adat. 2.4. 1976-1985. A sajtóban tovább tartott a hangtani írások számának meglepő csökkenése. Amíg a hetvenes évek első felében évente megjelent 300-400 cikkből 20-30 sorolható ide, 1976-tól 1980-ig 400-500-ból mindössze 10-15. Ekkortájt a rendszertelenség és az esetlegesség jellemezte tárgykörünket. 1980 után viszont megszaporodtak az idegen szavak és tulajdonnevek kiejtési nehézségeit taglaló közlemények (bővebben 1. alább a 3.2. pontban). A kiejtési kérdések sajtóbeli tárgyalásának visszaszorulása érthető: az írásban történt elemzések nem tudják pontosan rögzíteni, az átlagember számára érzékletesen bemutatni például a mondatfonetikai eszközök alkalmazásának sajátosságait. 1976-tól pedig már a rádióban és a televízióban a korábbinál összehasonlíthatatlanul nagyobb teret kaptak ezek a problémák. A Beszélni nehéz! című műsor teljes egészében a mindaddig elhanyagolt részterületre irányította a figyelmet, a Magyarán szólva pedig már szintén foglalkozott vele. A televízióban A nyelv világa elnevezésű sorozatban többször visszatérően jelentkeztek e téma átfogó elemzésével (pl. 1981-82-ben négy adásban). A műsorokon kívül mindkét intézményben az előző periódusnál nagyobb figyelmet szenteltek a beszédtechnikai képzésnek. Hosszú előkészületek után a Magyar Rádióban megalakult a Nyelvi Bizottság (1976 októ100