Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

ZIMÁNYI ÁRPÁD: Helyes kiejtésünk ügye a tömegtájékoztató eszközökben (1945-1985)

amely elvezetett a gazdag példaanyaggal jellemezhető következő időszakhoz. Bővült a tematika: a helyes magyar ejtésmód mellé fölzárkóztak az idegen szavak kiejtésének nehézségeit taglaló írások. Nemritkán vitákra került sor (pl. a Magyar Nemzetnek az e- ö váltakozásáról, az e hang túltengéséről, 1964. nov. 21., dec. 6., 13., 20. stb.). Ekkor még főleg a színvonalas rovattal büszkélkedő lapok (Magyar Nemzet, Élet és Tudomány) törekedtek tudatosan arra, hogy kiejtésünk gondjait ecseteljék. A helyzet egyoldalúságáról árulkodik a következő adat: 1964-ben 30 sajtótermék közül mindössze háromban jelentkeztek hangtani problémákkal. Rá egy évre viszont örvendetesen megváltozott ez a szerencsétlen arány. 2.3. 1965-1975. 1965 nem véletlenül tekinthető határpontnak: október 22-23-án rendezték meg az egri kiejtési konferenciát. Közvetve ugyan ez is hozzájárulhatott a beszédtechnika iránti érdeklődés fokozódásához, közvetlenül mégsem mérhető le a sajtóban a tanácskozás hatása. Mindössze három híradásból értesülhettek az olvasók e fontos eseményről (Népszava 1965. okt. 22., Hajdú-bihari Napló 1965. okt. 31., Köznevelés 1966. jan. 21.), és csupán egyetlen bővebb áttekintés született, FERENCZY GÉZA jóvoltából (Somogyi Néplap 1967. dec. 24.). Ezekben az években éppen FERENCZY volt az a nyelvész, aki a legtöbbször emelt szót a helyes kiejtés ügyéért a napi- és a hetilapokban (pl. 1969-70-ben hét cikk: Magyar Hírlap 1969. jan. 2., 16.; Élet és Tudomány 1969. 49.; 1970. 1., 28., 31.; Rádió- és Televízióújság 1970. 1.) A sajtónál közvetlenebb módon tükröződtek a konferencia határozatai a rádió és a televízió tevékenységében. Háromtagú bizottságot jelöltek ki a helyzetelemzés elkészítésére és a feladatok megállapítására (DEME LÁSZLÓ, LŐRINCZE LAJOS, RÁCZ ENDRE), ám a kívánt folytatás elmaradt. 1967-től intézményi szinten megszakadt a rádió nyelvével való rendszeres foglalkozás (eltekintve a hivatásos beszélők szükséges képzésétől). Az egri kiejtési konferencia határozata, mely szerint el kellett volna érni, hogy beszédhibás ember sem szerzőként, sem riportalanyként, sem pedig más minőségben ne kerülhessen mikrofon elé, utópiának bizonyult. A hatvanas évek második felében először próbálkozások, helyi kezdeményezések, majd országos mozgalommá terebélyesedő rendezvénysorozatok irányították a közfigyelmet a szép magyar beszéd ügyére. A PÉCHY BLANKÁtól még 1960-ban alapított Kazinczy-díj, később az iskolai versenyek mind többször jelentkeztek hírek, tudósítások, beszámolók formájában a napilapok hasábjain. Ezek nagy része azonban nem igazi nyelvművelő cikk, hanem információkat közlő írás. A sajtó nyelvművelését áttekintve kiemelésre kívánkoznak az 1971 és 1975 közötti évek, mivel a legtöbb beszédművelési tárgyú cikk ekkor jelent meg (pl. 1971: 31, 1973 és 1974: 27-27; az összes nyelvi írás 11%-a, akárcsak 1967-ben). A közlemények érintik a legkülönfélébb szakterületeket, 99