Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

N. LŐRINCZ JULIANNA: Petőfi Sándor: Csalogányok és Pacsirták (Az ellentét kifejezőeszközei egy retorikus versben)

megszólítása." (J. SOLTÉSZ, Babits Mihály költői nyelve, 1965, 201) Kiegészítésképpen jegyzem meg, hogy az elvont fogalmak megszólítását s ezáltal megszemélyesítését is retorikai és stilisztikai alakzatnak minősíthetjük. "Ugyan még meddig zengitek, / Ti holdvilágos emberek, ..." (I. szakasz, 1-2.) vagy: "És ti elkésett dalnokok," {III. 1.) Ugyancsak expresszív stilisztikai és retorikai alakzat a II. szakasz nagyszabású víziójában a megszólítás, amely anaforikus ismétlések és fokozások halmaza is. "Tiéd minden dal, minden hang, (II. szakasz 17. sor.{ "Te lelkesítesz engemet, / Tenéked ontom én könnyűimet, Én tégedet köszöntelek, / Te a beteg /Emberiségnek orvosa, jövendő! (II. 19-22. sor) A 2. személyű személyes névmás paradigmasorának alkalmazása az ismétlés alapja, ez fokozás is. A megszólító és megszólított közötti kommunikációs kapcsolat a megszólítás közvetlensége ellenére is közvetetté versben, lírai költeményről lévén szó. A Jacobson-féle kommunikációs modellt alapul véve a kontaktus nem olyan közvetlen, mint a beszéd esetében, visszacsatolásra nincs lehetőség. 3.1. A vers rendkívül indulatos kérdéssel kezdődik, amely azonban csak formailag kérdés, tartalmi szempontból, modalitását tekintve nyomatékos felszólítás és alig rejtett óhajtás. "Ugyan még meddig zengitek, / Ti holdvilágos emberek/A régi kort," Az ugyan szó az ÉSZ szerint hármas szófajú szó (hsz, msz, ksz), amely a versben módosítószó értékében van jelen a főmondat kezdő szavaként a tiltakozás, méltatlankodás kifejezésére. Az első mondat főmondata tehát kérdést és felszólítást is tartalmaz egyszerre, ami sajátosan jellemző a klasszikus retorikus kérdésekre. A 'hamisan romantikus, ábrándos' jelentésű (PSZ, II. köt. 287; 2) "Ti holdvilágos emberek" megszólítás melléknévi metafora, amely sajátos jelentésénél fogva szervesen illeszkedik az I. szakasz allagorikus képébe, ti. a várrom, a vércsék, a bagolyfiak jellegzetes kísérteties huhogása az éjszaka, a teliholdas éjszaka romantikus hangulatát idézi. Az ember sző a versben csak egyszer fordul elő, a továbbiakban a metaforikusán az éjszakával azonosított régi kort zengő madárral, a csalogánnyal találkozunk. A III. szakasz 1. sorában megszólított "elkésett dalnokok

1 is egyaránt vonatkozik a madárra és a költőre. Bár a "holdvilágos emberek

1 metafora nem tartalmazza konkrétan, kire vonatkozik,a vers szemantikai összefüggéseiből, a költői kép elemeiből egyértelműen kiderül, hogy az idejétmúlt eszméket hirdető költőtársakra gondol a költő. Az"enyészet és a tenger között teremt metaforikus kapcsolatot a "Mit elsodort/Hullámival már az enyészet? mondat. A tulajdonképpeni metafora az "enyészet hullámi amelynek tagjai között elvont, külső hasonlóságon alapuló kapcsolat van. A tengert asszociálja a hosszabb (2 nyolcszótagos) sorok után következő két rövid sor is: "A régi kort, / Mit elsodort" (4 szótagos), valamint a második rövid sor után következő enjambement, amelynek versmondattani funkciója itt a 43