Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Geographiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Tóth Géza: Adatok a Magas-Bükk nem karsztosodó miocén és pleisztocén fedőképződményei és fejlődéstörténeti szerepük ismeretéhez

1. Nem karsztosodé üledékek típusai és azok maradványai, helyi paleozóos, mezozóos közetek törmelékei, mállástermékei A Központi-Bükk területén a különböző kifejlődésű triász mészkövek között agyagpala, vulkáni lávák és tufák, valamint tűzköves mészkövek nem elhanyagolható mennyiségben szolgáltatnak a karszteróziós folyamatokhoz sokszor nagy keménységű törmelék anyagot. Ezek szerepe a Központi-Bükk víznyelőinek kifejlődésében egyértelmű. A karszt-idegen üledékek maradványait a víznyelőkben ma is megtaláljuk. A "karsztidegen" kőzetek a legtöbb esetben nem csupán eróziós törmeléket, hanem állandó vízfolyásokat és méginkább jelentős időszakos vízfolyásokat, nagyobb területek áradmány vizeit juttatják a karsztosodó mészkő pásztákhoz. Mindezekből következik, hogy az intenzív karsztosodás feltételei sokhelyen a triász képződményekre települt nemkarsztosodó harmad- és negyedidőszaki képződmények jelenlétével is biztosítottak. 2. Miocén tengeri homok, hokokkő és vulkáni törmelék maradványok Az elmúlt években néhány újabb helyen (Küllőhegy, Tar-kő oldal, Kis-Kőhát, Istállós-kő északi oldal) homok és homokkő jelenlétével találkozunk. Különösen jelentős a Küllő-hegy DNy-i lába, ahol több köbméternyi sárga csillámos kvarchomokot ástunk ki egy karsztos járatból, vagy egykori sziklába vésett patakmederből. A homok jól osztályozott fő tömegében finom homok szemcsenagyságú volt. Ugyanakkor fejnagyságú és apróbb darabokban durva homokkő törmelék is előfordult a bontás után. A Kis-Kő-hát keleti oldalán, a Tar-kő nyugati oldalán homok, homokkő előfordulásokra figyeltünk fel, ezeknél jóval érdekesebb az Istállós-kő északi oldalán az egykori mészkőbányába lefutó egyik völgytorzó alján felismerhető homokkő előfordulás. A környező mai vülgytalpaknál valamivel magasabban fekvő, tehát idősebb völgy talpon megtalálható homok, homokkő elsősorban arra értékes bizonyíték, hogy a miocén üledékek a pleisztocén során a Magas-Bükk tetején még megvoltak és lehordódásuk szinte napjainkig tart. A Magas-Bükk peremének keskeny szurdokvölgyekkel való feltagolása jórészt az időszakos vízfolyásokkal lehordódó törmelék anyag eróziós hatásának tulajdonítható. E folyamat legszemléletesebb példáit a Magas-Bükk északi peremén elsősorban az Istállós-kő északi oldalán láthatjuk. A miocén homok—homokkő előfordulások nagy többségében a fennsík 950 m-es tetőszintű területén kívül, a 850—870 m-es idősebb pliocén felszín belső peremén találhatók (Tar-kő oldal, Küllő-hegy, Nagy126