Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

VERESS JÓZSEF: Adalékok a magyar filmirodalom - 1945 előtti történetéhez

széles tematikai skálán mozogva. Grónak még a vitatható tézisei sem érdektelenek. Emeljünk ki néhányat fixa ideái sorából. A filmburleszk az élet és a társadalom mechanizmusát domborítja ki véli az esztéta magyarázatot keresve arra, hogy miért Amerikában virágzott ki a műfaj. Charlie Chaplin és Buster Keaton művészetébe alámerülve előbbinek juttatja a pálmát (megítélése szerint) a Nagy Fapofa elmarad pályatársa mögött a nagy társadalmi mélységek feltárásában: Chaplin forradalmár, Keaton konzervatív, állapítja meg sommás egyszerűséggel.

1

4 Manapság sokan A GENERÁLIS megteremtőjét vélik univerzálisabbnak, de amikor Gró összemérte az óriásokat, a burleszkfenomének a pálya csúcsain jártak, korai volt még helyüket kategorikusan kijelölni. A film korszerűsége forradalmi újszerűségében rejlik - állítja egy másik Gró-axióma. A filmművészet teljes szakítást jelent minden addigi formával így szól az érvelés - s csak alapjában rokon a többi játékművészettel, mert anyagát, a tánchoz és a színpadhoz hasonlóan az ősforrásból: a mozgásból merítette. Ugyanakkor tömegművészet a szó ideális értelmében, mert pszichében és gondolkodásban egyértelművé formálja a különböző individuumokat, miután a vágy, amely létrehozta, s amely a lényegét képezi, az is szociális és nem individuális vágy. A film „egy eljövendő kor megnyilvánulása, mely kornak lelki és gazdasági feltételei teljesen megérettek, egyes jelei már a mában is mutatkoznak, mert hiszen az emberiség, ha nem is száz százalékban, de lényegében meg szokta valósítani az ideáljait."'^ A film és a kapitalizmus című fejezetben bukkanunk egy roppant kemény konklúzióra. Eszerint a „bűnbeesés" folyamata így következett be: Adottak voltak a filmnek mint kollektív művészetnek a törvényei, nem hiányzott tehát más, csak az, hogy az ifjú múzsa önmaga útját járja. Igen ám, de a film minden korábbi művészetnél jobban elkapitalizálódott (lehet, a kifejezés nyakatekert, ám roppant kifejező!) s a tőke mindent a maga képére formált. Mi hát a baj? „A film üzlet, illetve iparcikk lett, amelyet minden más iparcikkhez hasonlóan tömegével állítanak elő, amikor is nem a minőség, hanem a mennyiség az irányadó." (Gró Lajos kiemelései.)

1

6 A kapitalizmus tehát válságba kergette a filmművészetet. Tanulságosak A film, mint kulturális tényező, illetve A film és a vallás című fejezetek is: a szerző morális felelőssége is tükröződik bennük. A „filmszerű film" fogalom ugyan, melyet a szerző használ, szerintünk fából vaskarika („irodalomszerű irodalom", „színházszerű színház" sem létezik), de az egyik zárógondolat szép utópia lehetőségeit vizionálja: „A filmben a materialisztikus technika kitermelte a matéria legjobb ellentétét, a technikai 1

4 GRÓ LAJOS: A FILM ÚTJA. Általános Könyvkiadó, Bp. 1927. 11.1. 1

5 Uo. 19. 1. If

l Uo. 20-21. 1. 68