Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

HEGYESI HUDIK MARGIT: A romantikus dal kialakulásának körül-ményei és három Schubert-dal művészi előadásmódjának sajátosságai

A dal formailag a rondóformát képviseli. Ez a forma a XII. századi francia körtáncból indult ki. Minden rondó legfőbb elve egy kezdőtéma (rondó) többszöri, de legalább kétszeri visszatérése (refrén). Schubert után a rondó, mint önálló kompozíció főleg csak a divatos szalonzeneszerzők körében maradt fent. Goethe verse nyolc négysoros strófából áll. A rövid sorok csak 3-6 szótagúak, de Schubert dalában egy-egy verssor két ütem terjedelművé alakul úgy, hogy Ő a jambikus sorok hangsúlyos, hosszú szótagjait (Hebung) a szokásosnál jobban megnyújtotta kiemelve ezzel az érzelmileg fontos szavakat. A dal énekszólama egy három és félszer visszatérő témából (rondó) és három közjátékból áll. A közjátékok dallama a téma motívumainak továbbfejlesztése. A közjátékok ütemszáma nő (16, 26, 28), így a terjedelem növekedése és az ismétlés miatt az utolsó versszak formai és érzelmi csúcsponttá válik. Az utolsó strófában a témának csak az első két sora tér vissza, a dallam lezárás nélkül a hangsor ötödik hangján nyitva marad, majd a zongora utolsó négy ütemében tovább él a fájdalmas hangulat, mellyel a szerző mottószerűen hangsúlyozza a vers alapgondolatát. A dal két ütem zongora-előjátékkal indul, melyben a zongora vibráló, gyors mozgása azonnal megadja a mű alaphangulatát. A vers tartalma Závodszky Zoltán fordításában a következő: Nyugodt álmom nincs, a szívem fáj; Csak hajszol, csak hajszol ez édes, ez édes vágy! Velem ő, lia nincs, oly gyászos mind: a bérc, a völgy, az ég, a föld. A vágyam hajt, a vérem űz, mely lánggal ég, mint máglyatűz. Nyugodt álmom nincs, a szívem fáj, Csak hajszol, csak hajszol ez édes vágy. Hogy várom, nézem az úton ha jő, vad lázban égve hívom őt. Ha jár, ha néz, mily délceg, mily szép. Mosolyog rám az ajka, szeme kék, mintáz ég. Halk, drága hangja lágyan szál, s ha átölel, mily jó, a csók! Nyugodt álmom nincs, a szívem fáj; Csak hajszol, csak hajszol ez édes, ez édes vágy. Hisz éjjel nappal várok rá. Hogy édes ajka egy csókot ád! Hogy szálljak így az égbe fel, s ez édes csókban hogy égjek el, Hogy szálljak az égbe, az égbe fel, s ez édes csókban hogy égjek el, Ez édes csókban hogy égjek el! Nyugodt álmom nincs, a szívem fáj! Az köztudott, hogy a dalok eredeti nyelven történő éneklése mindig kifejezőbb és könnyebb, mint magyar nyelvre történő fordítással. A különböző nyelvekben más helyre esnek a hangsúlyok, így az eredeti nyelvre került zenei hangsúly nem mindig esik egybe a fordított nyelv zenei hangsúlyával. A zene és a szöveg helyes alkalmazkodásával a prozódia tana foglalkozik A fordított szöveg a prozódiai hangsúlyok különbsége miatt az énekes számára 248