Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

LISZTÓCZKY LÁSZLÓ: Versekben tündöklő Erdély

ként". A Miért nem állítottál meg? címűt pedig Kubik Anna szavalta el a Kossuth Rádió népszerű műsorában, a Vasárnapi Újságban. Kabós Éva nyolcvanadik évéhez közeledve Marosvásárhelyen élte meg a szónak csaknem konkrét értelmében, hiszen volt, aki halottnak hitte - „a költő feltámadását". Csakhamar nyomozni kezdtek utána, megtalálása után rendszeresen közölték verseit, visszaemlékezéseit és meséit az erdélyi sajtóorgánumok. Mindéiről beszámolt abban a dokumentumértékű levelében is, amelyet másfél esztendővel az Isten kezében megjelenése után küldött egri címemre. Időközben megjelent a Hazahív a hűség is, amely Kabós Évától a Szegény földedre visszaszállok című verset közölte. Erre is utal az említett levél, melyet a benne olvasható adatok érdekessége és fontossága miatt teljes egészében ideiktatok: 994. máj. 11. Kedves Lisztóczky László! Ha tudná, hogy milyen régóta keresem, kutatom a címét! Marosi Ildikótól megkaptam végül a Szabó Zsoltét, akitől levélben megkérdeztem, de hiába vártam tőle a választ. Múlt héten jutott eszembe, hogy hátha Balogh Edgár tudja, - O aztán postafordultával megküldte nekem. Tehát megvan a cím, és most kéne valami szépet írni. De 80-ik évesen, szinte félszázados erőszakos elhallgattatás után már nem olyan könnyű öszszeszedni a szavakat. Ha az. ember elgurít egy követ... Ez. a kő az „Isten kezében " volt. Marosi Barna vette meg legelsőnek, Ildikó volt, aki elszaladt hozzám a hírrel. És a kő gurult tovább... A R. Magyar Szó ismertette a könyvet és pont az én versemet hozta le „bemutatásként". A Kossuth-rádió is ismertette a könyvet, és az én versemet szavalták. Egerben egy videón „Isten kezében" címmel, templomi háttérrel a 10 (?) vers közül az egyik az. enyém. (Sajnos, ott az. ékezetet nem tették fel, erre azért vagyok kényes, mert sokan felvették a nevünket.) Stb. stb. még sorolhatnám tovább. A sztori azonban az, hogy azt hitték, h. halott költőről van szó. Mikor az. itteni rádiótól - hosszas keresgélés után - reám találtak (akkor az már a negyedik interjú volt, az. egvik nem ezzel kapcsolatban), meg is mondta ezt a riporter. Mellékelek két cikket, talán az is mond valamit. Amikor 1949. március éjszakáján örökre elvittek az otthonomból, - nem volt könnyű. Pár százan voltunk kényszerlakhelyes földbirtokosok, az Isten mindig megsegített minket, valamilyen kenyeret és néha örömöket is adott. Nekem külön bánat volt az elhallgattatás. Erről beszélni sem lehetett, annyi