Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

PONYI LÁSZLÓ: A létezés méltósága. Márai Sándor polgárképe

Az író életében és munkásságában meghatározó élmény volt a város és a család is. A város, Kassa konkrétan, ahol gyermekkorát töltötte, ahol meghatározó élményekben volt része, és a város elvontabb értelemben is, amely a polgárságnak és a polgári műveltségnek a hordozója, annak tárgyiasult, objektiválódott leképeződése. A polgár városban él, és műveltsége városi műveltség. Családja éppen annyira volt fontos számára, mint amennyire el is akart szakadni tőle. Rokonaira 1934-ben így emlékezett vissza: „Bonyolult család volt, tele haraggal és önfeláldozással, lelki szegényekkel és önfejű egyéniségekkel, polgárok voltak, s mikor én közöttük kezdtem élni, már eljutottak a polgári állapotnak veszedelmes, válságos életszakaszába. Mindent nekik köszönhetek; s nagyon nehéz volt elfelejteni és megsemmisíteni magamban azt, amit tőlük kaptam. Egészen talán nem is sikerült.

1

4 Márai a vallást a nagy emberi „alapgondolatok" egyikének tartja, úgy mint a hazát és a magántulajdon elvét. A vallás: „... az élet nagy fegyelmező princípiuma, amelyet tisztelünk, körülbelül úgy mint a polgári törvénykönyv szabályait."

1' A polgári családban fontos volt az iskolázás, a képzés is. A zenei műveltség is hozzátartozott az általános műveltséghez, csakúgy mint a jótékonyság a szegények felé. Márai többek között az Egy polgár vallomásaiban ír arról is, hogy a kultúra és a polgárság is mély válságba került a tömegesedés, a tömegkultúra előretörése miatt. A polgárságot csak a polgárság mentheti meg. A polgárságnak újra alkotóvá kell válnia a szó régi korábban már tárgyalt alkotó, megőrző, hősies értelmében. Újra történelmi hivatással rendelkező társadalmi réteggé kell válnia. Európai nagyságrendű feladat ez, hiszen ereje és erkölcse segítségével életformát adhat Európának a második nagy háború 16 utan. A vallomásokban említi azt a kispolgárt, amelyik menekül a bolsevizmus elől a fasizmus „védőszárnyai" alá. Ugyanitt differenciálja tovább a kispolgárságot. Van a saját szóhasználata szerint „csinovnik" polgár, akinek egyetlen célja a régi konzerválása. Aztán van a „kistőkés", aki bízik abban, hogy a részvényei emelkednek majd a tőzsdén. Terminológiájában szerepel továbbá az „élvező" kispolgár is, akinek vágya és célja, hogy kielégüljön minden erőfeszítés nélkül.

1

. Később ezekkel állítja szembe a történelmi polgárt, amely létrehozta évszázadokkal ezelőtt Európát és talán újra fel tudja majd építeni a háború után. 1

4 Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. Akadémiai Kiadó-Helikon Kiadó, 1990. 107. o. 1

5 Uo. 1 14-115. o. 1

6 Márai Sándor: Kassai őrjárat. Helikon, 1999. 50. o. 1

7 Uo. 50. o.