Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

SZŰK BALÁZS: Archetipusok a mozgó fényben

Szélmozdította kép „A mítosz merőleges a szövegre." (Jean Cocteau) Iványi Marcell A szél (1996) c. rövidfilmje különös, zavarba ejtő mozgókép: egygesztusú remekmű, mint egy kalligramma, s mégis utánérzés, sőt majdnem blöff. Félő, hogy a film kuriózum-jellege és az európai-amerikai filmköztudat sajnálatos amnéziája egészen más helyi értékbe emelte e próbálkozást.

1 Iványi szakrális filmet alkotott: poétikust és kegyetlent, nyerset és balladait. E lírai „szösszenet" a filmnovellához képest egyszerűbb, egyívűbb, bátrabb és pontosabb

2 az erőteljes formai megoldások talpazatán.

1 Az ihletet Lucien Hervé: Három asszonyság (Audincourt, 1951) fotójából meríti, de attól két mozzanatban is eltér: a nézőpontot magasabbra emeli s kihagyja a házak és a fák hátterét

4. A balladaiságot különösen fokozza az élesre fogott, egyfelé tartó árnyékok és a fehér szalagház drámai kontrasztja. Szakrális atmoszférát teremt tehát az árnyékok kezelése: a három asszonyé összetart, mint közös sorsuk, a férfiaké az akasztásra orientált, félelmetesen megnyúlt. Egyébként feltűnően árnyéktalan, egyetlen sík minden. A tájba belépő élő és élettelen elemek a két fő történésre (nők, férfiak) stilizálják a képi és akusztikus mozgásokat. Talán J-L. Godard: Weekend (1967) c. színes filmjének ismeretére is vall a balról jobbra mozduló, magabiztos körsvenk. Az említett filmben, a Zenei akció c. részben, egy mezőgazdasági telep háromszori bemutatása közben halljuk a különös Mozart-koncertet adó zongoraművész játékát és értelmező monológját, s a három asszony szinte azonos testtartásban, azonos ruhában áll, szemlélve az „abszurd jelenést". Godard feltehetőleg ismerte az elhíresült képet, hisz következetesen a gazdasági épület és traktor elé állította nőalakjait, megtartotta a bal oldali asszony szoknyájának világos tónusát (kék), az udvar közepe felé mutató három vetett árnyékot (Hervével és Iványival ellentétesen), az asszonyok közötti távolságot és az enyhe szél mozgását, amely a középső asszony haját és hármójuk szoknyáját libbend szinte láthatatlanul. Mivel a 7 perc 21 másodperces zenezi akció akusztikus (zene, zörejek) és valós mozgások (emberek, árnyékok) fokozó dinamikájára épül, így mindenki, akit a kamera pásztáz, valamilyen értelemben mozog, csak az asszonyok statikus pontok, hiszen minden más mozgó organikus objektumot (embert) maximum kétszer látunk. Összhangban a felszabaduló „képenergiákkal" az asszonyok fokozatos bemozdulása oldja ezt a női stabilitást: csak a középső nőalak fonja karba a kezét, az első zsebre teszi, a harmadik maga mellé engedi; az első nőalak enyhe terpeszben áll, míg Hervé és Iványi képein szorosan záródnak a lábak; a második svenkben az első svenkből megér96