Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

SZŰK BALÁZS: Archetipusok a mozgó fényben

kező fiatal pár lép a három nőalak elé. Godard körsvenkje kétszer mozdul jobbról balra, egyszer balról jobbra, s így az asszonyok sohasem kezdő vagy végpontok, mint Iványi fájdalmas szobor alakzatú asszonyai. Iványi 5 perc 39 másodperces egysnittű rövidfilmje ezért nemcsak tartalmi értelemben organikusabb, mint Godardé: a Weekend-ben az akció lopott pihenő egy túlcivilizált világ őrülete közepette, Iványinál minden szerves és kozmikus, tehát szemlélődő és a női-férfi princípiumhoz igazodóan lassú. Iványi filmjében a lassú, szinte rejtjelezett-meditatív történések mindvégig megtartják nyers, naturalista alapjukat. A szemlélődő tónus hordozói leginkább a képi archetípusok a rendkívül cizellált akusztikus világ és ezek szerves egysége. Az egymástól elválasztott riadt asszonyoktól (kettejük keze összekulcsolva, a fekete ruhás aprózva előre dülöngél), azaz a kiüresedő termékenység síkjától a férfiak, szinte egymásba érő, pusztító csoportjáig záródik az élet és a halál köre. Tehát a teljesség mitologikus dimenzióját bejáró kamera elfelezi a teret és az időt: az asszonyoktól a „felkelő" napig tartó félkör a fény, a születés szakrális tere és ideje, a sötét férfitestek által megtömött tér profanizálódik - a férfi ítélkező erő elpusztítja mindazt, amiért a nő élt. Az első síkban mindennek távlata van: az előtér-középtér mozgásait a háttér totáljai az időtlen hallgatásba emelik (épületek, erdősáv, puszta). Itt apró elmozdulások sokaságával találkozunk (galambok, jobbról három férfi jön szekeret húzva, a fekete ruhás asszony billegése és szoknyájának a lebegése, ajtócsapódás); minden csupa vitalitás, remegés. A második síkban minden merev, mozdulatlan, legalábbis az apró mozgások száma és jellege erősen csökken. Nézésük iránya az asszonyokéval ellentétes. Ruhájuk kis részén megcsillan a napfény, a nagyobbik része azonban sötét marad. A kört átmetszi a jobbról balra tartó szekér mozgása, s ez a békés, férfias lendület csak a kivégzésre várakozás halálos némaságában lassul le. A kamera a kiszolgáltatottak felől közelít (várakozók, kivégzettek) a hatalom hármas hierarchiájához (pap, bíró, hóhér). A kör kiinduló- és zárópontja mindenképpen azonos: a női princípium védő-ellenálló jelenléte (a madarak be- és kiröpülése, a biztonságot sugárzó földre leigazított nézőpont, kakaskukorékolás, az erdősávban megcsillanó napfény, a fa alatt iilő kutya és a juhászokkal haladó fehér komondor, a mező fehér kis virágai, női énekhang). A nő túlél mindent, ő a kezdet és a vég.

3 A fa a világszintes drámákban origópont, a létsíkokat összekötő világfa. Itt két alakjában is (a ház mellett itató és egy kopár fa áll, a délutáni napfényben álló kiszáradt fa előreveti árnyékát) lecsupaszított, terméketlen a gyökerektől az égig, motivikus előrejelzője egy készülő tragédiának. Az egész filmnek van egy lassú, félelmet hordozó, lélegzéshez hasonlító lüktetése: a kamera szinte pulzál, nem egyetlen szabályos körsvenket formál. 97