Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

Öreg utakon. Kilencven éve született Fekete István

tudósok is csak találgathatják, „ne ítélj a látszat képeiből, ha mindent értesz, akkor vagy a kezdet elején". Talán fázni kezd? Talán várja, hogy mondják, amit tud: te vagy a nap? Talán rádöbben a megnőtt, s visszafordíthatatlan távolság iszonyúságára? Talán megpróbál önámító kis naprakétákat lövöldözni vélten ismert, valójában kiszámíthatatlanná vált földje, földjei felé? Esetleg tüzeit grillsütőnek, kandallótűzhelynek, érzelem-gyorsforralónak, biztonságradiátornak álcázza? Sohasem tudjuk meg. Mert minden kiszámítható, csak az egy nem: és nap csak egy van! S miközben elfogadjuk, s tudjuk ezt, még egyetlen dologtól rettegünk csupán. Az első pillanat, az első idők megismétlésétől. Attól, ami a kezdeti távolságot, a kezdeti lángolás érzését visszaadja. Amikor a horizont teljességét megint ő, a nap süti át. Sugarai nem adnak lehetőséget szemünknek, agyunknak, létünknek más befogadására. A tér, a távolság ismét szűk lesz. Hazatértünk, ismét földgyerekek lettünk. S innentől már magunkban kell hordanunk őt. A Napot, az Egyetlent. Népújság, 1990. február 1. 4. oldal Öreg utakon kilencven éve született Fekete István „Hallgatom a szívem. Ha majd egyszer megáll, és elszakad a testemből az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot. Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet." Napok óta ünnepre készülök, napok óta olvasom újra írásait, s halogatom a felköszöntést. Inkább elbújok vele a berekbe, az erdőbe, az idő téli országútjára, dunántúli kis falu napfényes tornácára, öregesen emlékeket mesélő présházak hordói közé - titkokat hallgatni emberről, állatról, fényről és virágról, illatokról, neszekről - erről a teremtett világról, melyben minden fondorkodásunk, fennhéjázásunk, lesajnálásunk, bugyuta és primitív kísérleteink. Kilencven éve 1900. január 25-én született Fekete István. A göllei iskolamester fia csodálatos élményekből gyúrt pogácsákat kapott gyermekkora kis tarisznyájába, olyan mennyiségben és ízekkel, melyek élete végéig táplálták az embert és az írót. Benne szigorú, kevés beszédű, de az emberi 330