Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

Öreg utakon. Kilencven éve született Fekete István

együttélés törvényeit tudó és következetesen alkalmazó, az apai szigort kellő tapintattal, együttérzéssel ellensúlyozó édesanyával, a család történetét csodálatos mesékké színező nagymamával. „Áldott szabad életem volt - írja- , fürödtem a tavaszban, ösztönös zsengeségemben és gondolataimban, melyek éppen olyan fiatalok és édesek voltak, mint a füvek csorduló, zöld vére." Barátságok, gyermekszerelmek, csínytevések és kalandok népesítik be ezt az életet, s kohéziós erőként a mindenütt jelenlévő természet. Ballagó idő című önéletrajzi regényéből ismerhetjük e természeti színtereket: a Cönde szarkafészkes akácfáit, a Kácsalja nádszárak között bujkáló patakját, a Palánkos rétet és a Kisrétet, a gyermekálmok valósággá izmosodó színtereit. Itt születik, s válik az érett férfikorban irodalmi szemléletté az a gondolatvilág, mely az ember elszakíthatatlan tulajdonságának tartja természeti voltát. A gyermek Fekete István ösztönösen érzi, az író esztétikai törvényévé teszi a természet törvényeit. Nemcsak csodálója, hanem tudós kutatója is lesz e törvényeknek. Kíváncsisága az ajtókat nyitogató mesehősé. Csakhogy nála a zárt ajtó mögött mindig a létezés, az élet lakozik, sokszor mámorító, sokszor csendes, sokszor szomorú szépségében. Kibontja szirmát a hóvirág, sólyom cikázik a varjúcsapat felett, tavaszi hallelujáját zengi az ezernyi új életet simogató erdő, panaszosan elbődül egy tehén az istálló mélyén - képek, érzések, ismeretek. Iskolák, katonaság, iskolák, rövid kitérővel mind a szeretett Dunántúlon. Az iskolákban rendszerbe zabolázza ösztönös érdeklődését s hatalmas tapasztalati ismeretanyagát. A rendszer címszavai később írásainak témáit is jelzik: állatok, növények, föld. A hosszú katonáskodás a barátságok mellett tovább erősíti lelkében legmélyebb, legnagyobb élményét: a szeretetet és a békét: S bár többször megdicsérik az iskolákban szép fogalmazásáért - írói indulását, a világ elé való kilépését nem hamarkodja el. Harminc évesen házasodik, s már két gyermek boldog apja, amikor első írása megjelenik a „Nimród" című vadászújságban. Harminchárom éves ekkor - élete delelőjén, élményekkel, tudással rakottan indul egy új világ meghódítására. Sokan, nagyon sokan vagyunk, akik innentől kezdve mindent tudunk róla. Nem a lexikonok száraz és személytelen adataiból, nem az irodalmi munkásságát elemző, egyébként nem túl nagyszámú írások értékítéleteiből, nem kor- és pályatársai emlékezésekből, hanem elsősorban (és nagyon jól van az így) tőle. Tudjuk, hogy mit álmodott Húval, a bagollyal nagy vizek partjain portyázó turbános törökökről, s szikrázó kardú magyar vitézekről. Vele vagyunk ébredő hajnalon, mikor a fonyódi vár tölgyfakapujába fúródik a koppányi aga nyílvesszőre tűzött levele. Együtt sétálunk a badányi erdőben, ahol egy