Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

PONYI LÁSZLÓ: A létezés méltósága. Márai Sándor polgárképe

azért paradox, mert akkor lehetne a polgárságot illúziónak tekinteni, ha tudnánk, hogy mit is jelent. A történelmi polgárnak és műveltségének csak abban a több évszázados koordináta-rendszerben volt értelme és jelentése, amelyben kialakult, létrehozott egy műveltséget, részt kért magának a hatalomból és részesedett is abból, majd kitermelvén és hordozván saját válságjegyeit, eltűnt a XX. század derekára. Ennek a műveltségnek a végét a XX. század nagy háborúi és a tömegkorszak eljövetele hozta meg. Ha mégis - vázlatosan ugyan - de kísérletet teszünk a nosztalgia és sóvárgás tárgyának definiálására, akkor talán ez, legalábbis Márai olvasatában, emberi köteléket jelent. Otthont, létformát, biztonságot. Vágyat a kiszámítottságra, a személyes autonómiára és a szuverenitásra. A polgár és műveltsége lelki tartomány is. Olyan értékek egyvelege, amelyben békésen fér meg egymás mellett a konzervatív, nemzeti, szociális és liberális is. A történelmi (klasszikus) polgárjelszavai megegyeznek a felvilágosodás jelszavaival is, vagyis a racionalizmussal, liberalizmussal és az empirizmussal. Ha a nosztalgia és a sóvárgás tárgyai a fentebb felsorolt elemek lehetnek, akkor indokolt mind a nosztalgia, mind a vágyakozás iránta, hiszen a tömegkultúra időszaka, amelyben élünk, megsemmisíti, de legalábbis eliminálja azokat. A tömegkultúra, amely a tömegszórakoztatás szintjén jött létre, finoman fogalmazva is közömbös az individuummal és a közösséggel szemben. Az egyént nem szembesíti önmagával, nincs benne semmi szellemi, semmi metafizikus. Nem lelki, hanem fiziológiai-érzéki tartomány. Az emberek nagy kérdéseit nem érinti. Újfajta lelki és kulturális analfabétizmust hoz magával, amelynek jövőbeni kihatásai egyelőre kiszámíthatatlanok. A tömegkultúrában nincsenek választási alternatívák sem, illetve ha lennének ahhoz humán, illetve erkölcsi kultúra is szükséges lenne. A tömegkultúra másik sarkalatos problémája, hogy az emberek nem rosszat akarnak, hanem hogy nem is tudják, mit akarnak. A tömegkultúrában Márai szerint megszűnik az individuum, a félműveltség lesz az uralkodó. (Spengler és Ortega hatása Márai Sándornál jelentős. SpenglernéP a tömegkultúra egyben a kultúra végpontját is jelenti, Ortega pedig a tömegek lázadására figyelmeztet.

4) A nosztalgia tehát ebben az összefüggésben megalapozott és érthető, azonban csak a tömegkultúrát okolni a régi értékek és a kultúra felszámolásáért nem elégséges. Abban, hogy a régi kultúra eltűnik-eltűnt, szerepet játszik Márai szerint a két világháború, a szocializmus és az információs társadalom is. 3 Oswald Spengler: A nyugat alkonya. Európa, Budapest, 1995. J Ortega y Gasset: A tömegek lázadása. Pont Könyvkereskedés, Budapest, 1995. 224