Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

PONYI LÁSZLÓ: A létezés méltósága. Márai Sándor polgárképe

A polgári magatartás és a polgári műveltség összetevői között - ugyancsak vázlatosan - Márainál markánsan jelentkezik a szakismeret, tudás, szorgalom, munka, erkölcs és önnevelés is. Felelősségérzet a kultúra mecenálásában. (Ez kulturális fogyasztót is feltételez.) Polgárság nélkül kultúra sincs. A kultúrához pedig tanultságra van szükség. Az értelmiségi polgár tud választani, hogy a tudása, erkölcse és vagyona alapján szabad energiáit mire használja. A polgár kifejezés ma már pozitív kicsengésű és divatos is. Alapja a nosztalgia, az a nosztalgia, amelyet nem is ismerünk igazán. Ugyanakkor Márai felfogása és a korábbi társadalomtudományi definíciók alapján nincs jelentősége, nagyjából megszűnt létezni, A közgondolkodásnak szüksége lenne új, pontos társadalomtudományi definíciókra a polgárság és polgári műveltség XX. századi, illetve XXI. század eleji mibenlétét illetően. Ennek hiányában a polgár továbbra is retorikai és politikai fogalom marad. Márainál a polgárság nem alanyi jogon járt: abba bele kellett születni, vagy ki kellett érdemelni. A polgárság osztály, polgárnak lenni pedig világnézetet és lelki magatartást jelentett. Szemléletet és életmódot." Márai 1942-ben a Röpiratban definiálja a polgárt: „...a polgár az a társadalmi termelő- és fogyasztóréteg, amely a legközvetlenebbül hat ízlésével és igényeivel a műveltséget előállító, a könyveket író, nyomtató és előadó, a képzőművészeti termékeket forgalomba juttató, a sajtót, színházat, mozgóképházakat igazgató szakmai érdekeltségekre. Az, amit közszóval műveltségnek neveznek, elsőrendűen még ma is a polgárság részére készül."

6 Ebben az olvasatban, ahogy kultúra nincs polgárság nélkül, úgy az igazi polgár sem lehet meg kultúra nélkül. így a polgárság alapvetően kulturális közeget, légkört

7 jelent. Továbbgondolva tehát, maga a kultúra volt az, ami értelmet és rangot adott az emberi életnek, a tömegkultúra pedig ezt a rangot és ezt az értelmet vette el. A polgárságnak két nagy feladata volt: az alkotás és a megőrzés. A polgárság érdeme, hogy a feudalizmus után létrehozott egy civilizációt.

s A történelmi polgárról mint alkotó rétegről így beszél János mester a Kassai polgárokban: „A polgár messzire néz, és látja, hogy mindenfelé ő építi az új világot. A paraszt és a polgár. Minden teher az övék. Ki fizet minden sarcot, a sót, a dézsmát, vérdíjat és tizedet? A paraszt és a polgár. Ki emeli magához a parasztot, ad neki városi jogot amerre nézel? A polgár... Nézd meg az életet a falak között, melyeket a polgár emelt házai köré. Di" Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. Akadémiai Kiadó-Helikon Kiadó, 1990. 154-155. o. _ Márai Sándor: Röpirat a nemzetnevelés ügyében Kalligram, Pozsony, 2000. 103. o. Márai Sándor Breviáriuma: A Garrenek Müve - Bevezető, Madách- Magyarok Világszövetsége, Kriterion, 1991. 268. o. * Uo. 268. o. 225