Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

KOZMA GYÖRGY BERTALAN: Táncsics könnyei

Egyben Néb Mária fellépésére is igényt tartottak volna. A várt pozitív dön­tést Székelyné azonban nem hozta meg, 16 1 s nem vállalkozott a fölkínált fővárosi útra. 16 2 Ebben nagy szerepe lehetett akkori kolozsvári kapcsolatai, különöskép­pen Finta Ferenc helyben tartó erejének. 16 , Finta leveleit a színésznő élete végéig megőrizte, sőt a végső szelektálásának sem vetette áldozatául, s így az utókorra maradt. Az írásokból való alábbi részletek hűen alátámasztják, hogy egymáshoz illő rokon lelkek kényszerültek elválni egymástól a férfi halálával. 16 4 „»Csend borította a várost - az álom elhagyott - 's régi örömök születtek reggelén szivem tisztán érzett s megszerettem az életet - majd minden jobbra ujul, azt súgja bus reményem!« Ezeket irád hozzám még tavailyji November ° 8 ku n. 16 5 Azóta barátságunk nőtten nőtt, 's ma mégis el távozál a' hű barát mellől[, / el: mert adott szavad kivántá. Ott állsz hát, hol én; vagy én, hol Te: csak egy hiánylik még, az tudnillik: hogy Te sietsz, én késein, határzani. Tapasztaláson alapult igazság: szokás által az ellenek is rokonidnak. Mennyivel könnyebben mi, kiket hason érzés, hason indulat, hason képzetűség egyíte, 's most csak kétes bizalmatlanság választ?" „Gon­dolatim akármerre indultak, csak nálad állapodnak meg; 's kútba jövendőm, ha nyugtot ott nem lelhetek. Vagy Te annyit velem, mint én veled? Légy édes, ha nyugtat; mert e' reményid - higyj nekem - legbiztosban sikerülend! Jó éjszakát! —" „Ki szokta mondani: nem remélek semmit? Ki állná ki a' je­lent jobb jövendő reménye nélkül? csak az alélt beteg! Szeretem az. idő' lassúságát, de nem most, ahnem mikor minden percz.et leélhetek. El telék ugyan már kilencz nap, 10 6 és hány van még hátra? Sok-sok; de jo, hogy min­lh i S mint tudjuk, Néb Mária sem szerződött a társulathoz. Döbrentei minden követ megmozgatott az ügy érdekében, korábban Bölöni Farkas Sán­dorhoz is írt levelet, kérve őt, hogy mondja meg „a két capriciosa szépnek [ti. Székelynének és Néb Máriának], hogy Budán jó dolguk lesz, s midőn már látod kedvüket, akkor csak rakd fel őket Immár szekérre... " Jakab 1871, 145. p. 1, 1 Fintáró] Jakab Elek így emlékezik: „Finta Ferenc kormányszéki írnok - a kit kortársai jellemzőleg fél Farkas Sándornak hívtak, - a barátság legmegtisztelőbb, legszentebb érze­tével közeledett hozzá [ti. Székelynéliez], s midőn évek múltán érzése viszonzásra talált s hivatalában oly előlépésre volt kilátása, hogy családot képezhet vala, véletlen halál, s mi­atta Székelyné csaknem kétségbeesés áldozata lett." Jakab 1871, 135. p. Megjegyzendő, hogy Finta 1833-ban írott levelei számos darabjában említi vissza-visszatérő rosszulléteit, betegségét. Aligha gondoljuk, hogy véletlen halál ragadta el. (Sajnos az OSZK-ban a ha­lotti értesítések gyűjteményébe betekintenünk nem volt lehetséges - mivel a gyűjtemény­ben történő kutatás hosszú ideig szünetel -, feltevésünket így megerősíteni nem tudtuk.) "' 4 A levelek - szám szerint hal darab - 1833. március 18. és május 16. közötti időben szület­tek. Finta Ferenc [Székelyné Ungár Amáliához] Isic! helyesen: Annához]. 6 db, 1933. OSZK Kt. Levelestár. Székelyné Fintához írt levele csak e tükröződő forrásból ismeretes. 16 6 Ti. Székelyné Nagyváradra történő elutazása óta. 198

Next

/
Thumbnails
Contents