Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

NAGY SÁNDOR: A fümíinanszírozásról

rok is. A minisztérium ezt megtehette, törvényt nem sértett ezzel az eljárással, de a filmszakmán belül mégis nagy felháborodással fogadták. A legnagyobb botrányt a Hídember című film forgatása váltotta ki. Ennek költségvetése eredetileg 1,8 milliárd Ft volt, melyből a NKÖM 1,082 milliárd Ft-ot biztosított. Mindez azonban akkor történt, amikor az MMA (Magyar Mozgókép Közalapítvány) Játékfilmes Kuratóriumának egész éves kerete csak 460 millió Ft volt, s amikor egy színvonalas magyar filmet 150-200 millió Ft-ból el lehetett készíteni. A médiában - gyakran indulatosan - „megkettőzött filmiparról", „párhuzamos filmgyártásról" beszéltek. Olaj volt a tűzre, amikor felröppent az első magyar operafilm - a Bánk bán - elkészítésének a híre 760 millió Ft állami támogatásból, melynek rendezője az Orbán Viktor miniszterelnök útjait megörökítő Kael Csaba lett. A szakmabeliek sérelmezték, hogy a NKÖM „igazságtalanul" jóval nagyobb összegeket ad egy-egy film elkészítéséhez, mint az egész filmszakmának. s hogy ezeket a támogatásokat a kormány holdudvarába tartozó emberek kapták. Fiatal filmesek egy kis csoportja (a Madzag Filmegylet képviselői) a Hídember zártkörű bemutatóján tiltakozó röplapokat szórtak szét a közönség körében. A NKÖM azonban nem reagált a felháborodásra, sőt! Még azt sem voltak hajlandóak közölni, hogy mekkora összeggel gazdálkodnak, mennyi pénzt fordítanak a Millenniumi Programon belül filmek gyártására. A vitában olyan - választ igénylő kérdéseket vetettek fel, mint például: - Demokratikus-e a szakmát, a pénzek elosztására hivatott alapot, alapítványokat kihagyni a támogatások odaítéléséből? - Rendelhet-e a kormány filmeket közvetlenül? - Etikus-e politikai célokra felhasználni a kultúrát, egy olyan tömegekre ható, s akár propagandaeszközként is hasznosítható művészeti ágat, mint a film? A szakmabeliek nagy része egyetértett abban, hogy a kormány, a minisztérium elkülöníthet összegeket filmek elkészítésére, s azt annak adja, akinek akarja. Elismerték, hogy jó filmeket készítettek a kiemelt támogatásból, európai színvonalú műveket, amelyek gazdagítják a kultúrát, a magyar filmművészetet. A problémát a támogatás módszerében és a szakma megkerülésében látták, s elvárták volna, hogy döntések csak a szakma és az állami irányítás egyetértésével születhessenek. Bereményi Gézának, a Hídember rendezőjének a véleménye: „... tudom, hogy miből táplálkozik és mennyiben jogos a felháborodás. Ott jogos, hogy ez egy szétrombolt, tönkretett szakma, és sokaknak nincs módjuk dolgozni, bizonyítani. Történelmi filmre szükség van Magyarországon, a filmnek azt a lehetőséget, hogy a múltat fölidézze és átélhetővé tegye, nem szabad kihagyni. Az lenne jó, ha minden évben készülhetne egy ilyen film és mellette a többieknek is lenne módjuk 103