Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)
Tőthné Parázsó Lenke: A tanári szemléltetés és a tanulói aktivitás a középfokú kémiaoktatásban ( 1850-1945)
103 rajzolás, faliképek. Ezek közül a tanári kísérletek és a tanulói munkáltatás fejlődését és funkcióját elemzem részletesebben. A kémiai folyamatok oktatásánál központi jelentőséggel rendelkeznek a kísérletek, amelyek a következő módon csoportosíthatók: 1. A tanári kísérleteknek - melyeknek során az előre jól előkészített folyamatok bemutatása valósul meg a tananyag megfelelő részeinél. Módot nyújt az észlelt megfigyelések elemző kérdéseinek kifejtésére, a régi és új fogalmak szoros kapcsolatának vizsgálatára. 2. A tanári kísérletek tanulókkal történő ismétlése elsősorban a már megszerzett ismeretek megszilárdítása, rögzítése és a tanulói tudás számonkérésének egyik eszköze. Az osztálynak a bemutatott jelenségek és azok magyarázatai már ismertek, ezáltal csak átmenetileg kötik le érdeklődésüket. 3. Az új tananyag feldolgozása tanulói kísérletekkel -- napjainkban is a legkorszerűbb módszerek közé tartozik. A tanulókísérleti órák anyagát a tanítási egység feldolgozásának menetébe beépítve az új ismeretek elsajátítására alkalmazzák. A cselekvő ismeretszerzés útján a tanulók érdeklődése ugrásszerűen megnő. A cselekvéseknek döntő jelentősége van a tanulói aktivitás kialakításában. Biztosítja a gondolkodási tevékenység ébren tartását, formálását és a cselekvés és megismerés egységét. A cselekvéssel elsajátított ismeretek élményszerűek és maradandóak. A tanulói kísérletek kettős szerepet töltenek be: - oktatási feladat - a művelődési anyag elsajátításának eszközei; - nevelési funkció - hozzásegítik a tanulókat a környezetükben végbemenő változások megfigyeléséhez. Emellett irányítják, segítik a tanulói ismeretszerzést. Nagy jelentőségű, hogy a tanulókísérleti órákon a tanulók érdeklődése ugrásszerűen megnő. A tantervek, utasítások és tankönyvek tanulmányozása során a szemléletek alapján való oktatás szükségességének előírásával az 1850-es évektől kezdve találkoztam. A tantervek célkitűzései a kémia művelődési anyagának "kísérleti alapon való megismerését" írták elő. A XIX. század második felélxm a Ilerbart-Ziller nevéhez fűződő formális fokozatok pedagógiai elmélete került előtérbe. Ebben az időszakban a kémia a fizika tanításával állt szoros kapcsolatban és kölcsönösen építettek egymásra. Az 1871-ben kiadott tantervben a gimnáziumokban a kémia művelődési anyagának elrendezésére a háromlépcsős didaktikai szint jellemző:
