Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Vojtkó András: Az Aggteleki-karszt növényföldrajzi jellegzetességei

Az Aggteleki-karszt növényföldrajzi jellegzetességei 81 platanus), a hársak (Tilia cordata, Tilia platyphyllos), a hólyagfa (Staphylea pinnatá) jelenléte, ugyanakkor nincs elkőrisesedve. A dolomit alapkőzet a térségben ebben a tájföldrajzi körzetben fordul elő a legnagyobb arányban (lásd Less Gy. térképét 1998). A növényzetben megnyilvánuló kőzethatás jól elkülöníthető karakteres növénytársulásokban ölt formát. Ilyen a gyertyános-tölgyes, sőt néhol cseres-tölgyes zónában létrejövő bükkös is, amely igen feltűnő az éles fafaj váltás miatt is. Ezekben a bükkösökben sokszor oda nem illő lágyszárú és cserjefajok keverednek egymással, nagy faj számúak, és ritka elemekben bővelkednek. Egy csoportba sorolható a nyúlfarkfüves bükkösökkel (Seslerio-Fagetum) azzal a megjegyzéssel, hogy nincs jégkorszaki reliktumfaja. A társulásban megtalálható montán-alpin elemek elterjedésük déli határát érik el a területen, és kőzethatásra jelennek meg legtöbbször. így dolomiton mészkedvelő bükkösöket (Convallario-Fagetum nom. prov.), egy ponton nyúlfarkfüves bükköst (iSeslerio-Fagetum) találunk. Bennük konstans a Calamagrostis varia, két ponton a Cypripedium calceolus is előfordul. Fajkészletének kiemelhető tagjai mutatják a társulás természetvédelmi szempontból értékes voltát, és tudományos szempontból is unikálisnak mondható a társulás. Együtt fordulnak elő a száraz tölgyesekre jellemző fajok és a bükkösök növényei, mint pl.: Clematis recta, Cephalanthera damasonium, Cephalanthera rubra, Viburnum opiilus, Convallaria majalis, Viburnum lantana, Viola mirabilis, Astrantia major, Epipactis atrorubens. Gyakori a délies dolomitoldalakon a bükkös-tölgyes konszociációja Carex humilis és a Calamagrostis varia együttes előfordulásával (Kerek-Gárdony-tető nyugati oldala, Lófej-völgy egyéb dolomit oldalain). A Fenyves-oldal nyugati aljában kialakult foltban a tipikus faj készletből megtalálható az Anemone sylvestris, Carex montana, Cypripedium calceolus, Frangula alnus, Viola mirabilis. Legszebb és legnagyobb kiterjedésű azonban a Kő-horog-oldal északi meredek lejtőjén, ahol említhető az Astrantia major, Calamagrostis varia, Cephalanthera damasonium, Cephalanthera rubra, Convallaria majalis, Daphne mezereum, Pimpinella major, Prenanthes purpurea stb. előfordulása. Mészkedvelő bükkös borítja a Láz-tető északi dolomitoldalát is. Fajkészlete a dolomit alapkőzetet lokálisan jelző indikátor fajaiból, mezofil erdők növényeiből és xerotherm tölgyes elemekből tevődik össze: Astrantia major, Cephalanthera damasonium, Cephalanthera rubra, Convallaria majalis, Epipactis helleborine, Pimpinella major, Staphylea pinnata, Viburnum lantana, Viburnum opulus, Viola mirabilis. Kis foltban megtaláljuk még a Tohonya- és Lófej-völgyek közötti dolomitoldalon is. További értéke a Ménes-völgy északi oldalának az Aggteleki-karszton meglehetősen ritka nyúlfarkfüves bükkös (Seslerio heuflerianae-Fagetum) állománya. Egy északi irányban húzódó dolomit gerinc felső részén találjuk, figyelemre érdemes növényzettel: Aconitum vulparia, Berberis vulgaris,