Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Vojtkó András: Az Aggteleki-karszt növényföldrajzi jellegzetességei

80 Vojtkó A. kívüli legszebb montán sziklaerdő-állomány a határ menti Kerek-erdő északi lejtőjén található, Daphne mezereum, Senecio nemorensis subsp. fuchsii, Maianthemum bifolium stb. fajkészlettel. A szurdokerdők (.Phyllitidi-Aceretum) kialakulására nem optimálisak a morfológiai adottságok. Igazi mész szurdokvölgy nincs a karsztterület hazai oldalán, amik előfordulnak, azok alacsony tengerszint feletti magasságban létrejött rövid völgy szakaszok általában. Hogy mégiscsak előfordul a társulás, az a töbrök párásabb északi oldalainak vagy a patakvölgyek sziklásabb, páratelt levegőjű oldalainak köszönhető. így a szurdokerdő társulás kis területen, néhány ponton található völgyaljban, illetve töbrökben, néhol csupán csak töredékesen. Faj készletéből megemlíthető a Polypodium intrejectum, Lunaria rediviva, Aconitum vulparia (Luzsok). A KerekGárdony-tető délkeleti töbrébcn pl. az igen ritka Plagiochila asplenioides nevű leveles májmoha is megtalálható, ennek azonban tipikus élőhelye a ponttérképezések alapján a lucfenyővel borította töbrök alja. Ennek a fajnak az Északi-középhegységi előfordulására magam hívtam fel először a figyelmet bükki adata alapján (Vojtkó 1994). Ezeken túl szurdokerdők a Ménes-völgyben és egy-két töbörben alakultak ki. Tipikus fajaik közül megemlíthető az Anthriscus nitida, Daphne mezereum, Cardamine glanduligera (.Dentaria glandulosa), Festuca altissima, Galeobdolon luteum, Lunaria rediviva, Senecio nemorensis subsp. fuchsii. A Kecső-völgyben valószínűleg az állandó vizű patak párás klímát biztosító közelsége miatt is erősödik a sziklásabb oldalak szurdokerdőnek megfelelő jellege. A keskeny sávban mozaikosan fellépő társulás foltok értékes tagjai a vegetációnak, hiszen ritka és értékes fajokban gazdagok, mint pl. Cardamine glanduligera (.Dentaria glandulosa), Galeobdolon montanum, Lunaria rediviva, Paris quadrifolia, Phyllitis scolopendrium. A Tohonya-völgy sziklaszurdokában nincs valódi szurdokerdőfaj (

Actaea spicata, Ranunculus lanuginosus), viszont más, jobb fajokkal is rendelkező állomány pedig lehet, hogy nem tipikus geomorfológiai-fiziognómiai megjelenésű. Ilyen az átmeneti társulásként értékelt folt is a Fenyves-oldal alján (Jósva-völgy), ahol Festuca altissima, Lunaria rediviva fordul elő. Legfontosabb állományként a Jósvavölgy valamivel lentebb levő társulását lehet említeni, amely a Tornai-karszt hazai oldalának egyik legtipikusabb ilyen állománya, korábban Jakucs is jellemzi (1967). Egykor tipikusabb és nagyobb lehetett a szurdokerdők foltja ezen völgyszakaszon (mint a fenti példa is mutatja), azonban tönkrementek a terület erdeinek letermelésével és erőltetett fenyvesítésével. Fontosabb fajaik: Festuca altissima, Galeobdolon montanum, Gymnocarpium robertianum, Lunaria rediviva, Paris quadrifolia, Phyllitis scolopendrium, Polypodium interjectum, Waldsteinia geoides. Általában jellemző a völgyoldal egészére a hegyi és korai juhar (Acer platanoides, Acer pseudo-