Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Vojtkó András: Az Aggteleki-karszt növényföldrajzi jellegzetességei

Az Aggteleki-karszt növényföldrajzi jellegzetességei 79 alapján a hársas-kőrisesek közé sorolhatók. Tipikus fajaik előfordulása is ezt támasztja alá: Aconitum anthora, Aegopodium podagraria, Carex brevicollis (Farkas-lyuk gerinc), Scüla bifolia s.l. (Kecső-völgy), Waldsteinia geoides. Hársas-kőrises sziklaerdőt (Tilio-Fraxinetum) találunk a Zúgó-alatt nevezetű kúpon, továbbá a Záboz-hegy gerincén, és a Mogyorós-töbörtől délre húzódó gerinceken és töbrökben. Ezek közül is legszebb a Záboz-hegy tetején kialakult társulás(komplex). Itt megtalálható az Aconitum anthora, Adonis vernalis, Anemone sylvestris, Erysimum odoratum, Laser trilobum, Rosa spinosissima subsp. pimpinellifolia, Spiraea media. A Zúgó sziklaerdő foltjaiban pedig az alábbi jobb fajokat találni: Aconitum vulparia, Epipactis helleborine, Sorbus torminalis, Waldsteinia geoides. Külön érték a Zábozhegy északi lejtőjén található montán sziklaerdő (Mercuriali-Tilietum), amely kissé hasonlít ugyan a Szádvár északi oldalán kialakult társuláshoz (.Waldsteinio-Sorbetum nom. prov.), de mégis inkább ebbe a kategóriába sorolható be, néhány ott jelenlévő és karakterisztikus faj itteni hiánya miatt. Ha figyelembe vesszük a lejtő meredekségét is, igen jelentős kiterjedésű foltról van szó, amelyben számos ritka és értékes faj is megtalálható, mint pl. a Carex brevicollis, Cotoneaster sp., Epipactis helleborine, Festuca altissima, Laserpitium latifolium, Lilium martagon, Melica picta, Rosa spinosissima subsp. pimpinellifolia, Sorbus aria, Sorbus graeca, Sorbus torminalis, Spiraea media, Waldsteinia geoides. A Haragistyai-erdészháztól északkeletre, a telepített erdeifenyves „lenyelt" néhány álomszép sziklaerdőt, melyek egyikében a Sorbus latifolia 20 méter magas és fél métert meghaladó átmérőjű (!) idős példánya, valamint Rubus saxatilis, Lunaria rediviva, Polygonatum verticillatum is él. Hűvös klímájú sziklaerdők (.Mercuriali-Tilietum) néhány jelentősebb állománnyal képviseltetik magukat. Ilyenek a Baradla-tető északi oldalának sziklás meredek termőhelyén kialakult erdők, vagy a Farkas-lyuk gerinc északi szikláin jelenlévő folt és a Somos-tetőtől északkeletre levő sziklaerdők. Elegyes lombkoronaszintjükben uralkodnak a hársfajok (Tilia cordata, Tilia platyphyllos), mezofil lágyszárú szintjükben megjelenhet a Phyllitis scolopendrium (Baradla-tető északi oldalai), Festuca altissima (Farkas-lyuk gerinc, Baradla-tető, Magas-hegy), Mercurialis perennis, Galeobdolon luteum. A kőgörgeteges, sziklás oldalak dús moha- és páfrányvegetációval borítottak (pl. Rhodobryum ontariense, Polypodium interjectum, Asplenium ruta-muraria). A Haragistya fennsíkján a hűvös klímájú sziklaerdők az északi expozícióban, illetve főleg a töbrök alján fejlődtek ki a legszebben, itt bővelkednek igazán montán fajokban, mint pl.: Cardamine glanduligera (Dentaria glandulosa) (Hosszú-völgytől nyugatra húzódó töbörsor), Daphne mezereum, Polygonatum verticillatum, Astrantia major, Rubus saxatilis. Ez utóbbi fajnak szinte minden előfordulása ebből a társulásból került elő, szám szerint 100 feletti lelőhelyről. Az egyik töbrön