Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Vojtkó András: Az Aggteleki-karszt növényföldrajzi jellegzetességei

76 Vojtkó A. lehetett jelölni. Növényfajai közül meg kell említeni (a korábbi jellemzésekkel - Varga és mtsai 1998 - ellentétben) a csertölgy (Quercus cerris) jelenlétét és az olasz tölgy (Quercus virgilianá) szerény térfoglalását. Valódi olasz tölgyet csupán féltucatnyi helyen gyűjtöttem, de hasonló arányban talált Kézdy Pál is korábbi terepbejárásai során (Kézdy szóbeli közlése 1997). Vagyis a tipikushoz közeli állományok lombkoronaszintjében jelen van a csertölgy is (pl. Mézna-tető déli oldala, Közép-hegy gerince), azonban valóban nem olyan arányban találjuk ezt a fajt, mint azt más tájegység cseres-tölgyeseiben tapasztaljuk. Igen jelentős arányban van Sorbus torminalis és a Sorbus aria a Haragistyán, valamint nevezetesek a Sorbus latifolia előfordulások is. A lágyszárú fajok közül említhető a Calamintha sylvatica, a Hypericum montanum, néhol a Waldsteinia geoides lehet gyakori. Megtalálható még a lombkorona- és cserjeszintben a Sorbus domestica és az Acer tataricum is (pl. Pitics-hegy). Gyertyános-tölgyes (Carici pilosae-Carpinetum) borítja a térség szinte harmadát, és így a legnagyobb kiterjedésű zonális társulásként említhető. Főleg a völgyekben és a hegyek északi expozíciójú oldalain borít, néhol azonban az expozíciótól függetlenül jelen van, és nem nyomozható ki, hogy mennyiben erdészeti, mennyiben klimatikus hatás következtében találhatjuk meg abban az összetételben. Aljnövényzetéből jobb fajként említhető az Actaea spicata, Cephalanthera damasonium, Cephalanthera rubra, Epipactis microphylla, Epipactis purpurata, Lilium martagon, Melittis carpatica (Hosszú-völgy eleje), Polystichum aculeatum, Ranunculus cassubicus (Galya-tető északi oldala). Faj készletből megemlítendő továbbá a Ranunculus lanuginosus (Ciba-völgy, Tilalmas-völgy, Kinizsi forrásbarlang felett), Waldsteinia geoides (Ciba-völgy), Lilium martagon (Ciba-völgy, Tilalmas-tető) előfordulása. Ezek mellett a Pitics-hegy déli aljában él az Epipactis microphylla, Platanthera bifolia, Sorbus torminalis is. Típusai közül leggyakoribb az Asperula odorata és Melica uniflora, helyenként Carex pilosa, de ritkábban Carex montana alj növényzetű is megtalálható. A korábban Waldsteiniás típusként a Tornai-karsztról leírt és egyébként elteijedt szubasszociáció (Jakucs és Jurkó 1967) társulásszintre emelkedett Waldsteinio-Carpinetum néven (lásd Borhidi 2003). A nehézség abban jelentkezik, hogy sokkal kevésbé különíthető el a terepen, és önálló karakterfaja sincs. A Waldsteinia geoides egyébként annyira elterjedt a térségben, hogy ilyen formán a többi társulásból is átnevezhetnénk újakat (pl. Corno-Quercetum, Quercetum petraeae-cerris stb. társulásokból). Gyakori fajai közül kiemelhető a Lilium martagon, Melittis carpatica, Ranunculus cassubicus, Epipactis purpurata, Thalictrum aquilegifolium (Mész-hegy). Az Ovár-tetőn található gyertyános-tölgyesből említhető a Calamintha sylvatica, Cephalanthera rubra, Sorbus graeca, Sorbus domestica előfordulása. A jósvafői Tengerszem-tó körüli erdőből pedig az