Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Vojtkó András: Az Aggteleki-karszt növényföldrajzi jellegzetességei

74 Vojtkó A. területén végzett vegetációtérképezés remélhetőleg nagyban fogja segíteni a Tornense egészéről kialakult képünk formálását. Az újonnan készült fitogeográfiai munkákban ugyanakkor nagyobb szerepet kell kapjanak - a korábbiakkal ellentétben - a vegetáció sajátosságait erőteljesebben kidomborító elvek. Ennek szellemében az új beosztások nem csak a fajok elteijedésén kell, hogy alapuljanak, hiszen elsősorban a növényzet jellegzetességei adják a főbb hasonlóságokat és különbözőségeket az egyes területek összehasonlításában, a köztük húzódó határok megvonásában. így Magyarország kontinentális és ahhoz közeli klímájú területein legfőként a makro- és mezoklíma, majd ezt követően az alapkőzet van leginkább hatással a természetes növényzetre. Részletes jellemzés: 1. Aggtelek-Rudabányai-hegyvidék 1.1. Aggteleki-karszt 1.1.1. Aggteleki-hegység Határai, felosztása: északon az országhatár, délen az Aggtelek - Egerszög - Teresztenye - Varbóc - Perkupa vonal, majd a Bódva-völgyén északnak, illetve Szögligetnél megtörik és a Ménes-völgyben fordul észak-nyugatnak a terület kontúrja. Földtan, geomorfológia: a triász képződmények közül is a Szinpetri mészkő és a Wettersteini mészkő kiterjedése a legjelentősebb. Kisebb mozaikokban találunk helyenként dolomitlencséket, máshol Gutensteini mészkő és dolomit, valamint Kampili mészkő borít. Steinhalmi mészkő formáció és foltokban Perkupái evaporit és Szini márga is előfordul. Édesvízi mészkő a Bolyamér-forrásnál alakult ki. Aggteleknél már megjelenik a délebbre nagy területeket borító pannon agyag és pliocén kavics is. A területet nyugat-kelet irányban kettészelő Kecső-patak mentén pedig folyóvízi képződmények fordulnak elő (Less Gy. 1998). A terület legmagasabb pontja a Fertős-tető (604 m), míg a legmélyebben a Jósva-patak 190 m közeli völgye húzódik. Jósvafő falu 200 m-t alig meghaladó tengerszint feletti magasságban, míg a Ménes-völgy alja 226 inén található. A terület kelet felé enyhén lejt, átlagos tengerszint feletti magassága 350-500 m között van. Ehhez kapcsolható a formakincs is, amely részben meredek oldalakkal, részben nagyobb kitelj edésü fennsíkszerü területekkel jellemezhető. így a völgyek északi és déli kitettségű meredek falai között jelentős klimatikus különbség jöhet létre, és ez a növényzetben is híven tükröződik. A nagyobb völgyrendszerek (Szelce-völgy, Ménes-völgy, Jósva-völgy) meghatározó szerepüek a növényzeti kép formálásában. A fennsíkok pedig magasságukat meghazudtoló módon (500-600 m között) montán élőhelyszigetekként j elentkeznek, a középhegység magasabb régiói-