Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Chemiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Bodosi Béla: Comenius és Apáczai

Apáczait (igen rövid élete során) hasonló törekvések vezették, mint génius kortársát. Annál is inkább indokoltnak érzem a comeniusi életmű ilyetén bemutatását, mert az oeuvre szinte minden részletét kutatók serege vizsgálta és tárta fel. Épp ezért vele kapcsolatban nincs, vagy csak igen szűkös lehetőség van új vonatkozások bemutatására. Kiválóan alkalmas viszont a választott téma a comeniusi életmű szelektív bemutatására, melyben a válogatás vezérelve az Apáczai életművel rokon, vagy egyező részletek bemutatása. így a kiemelt és középpontba állított comeniusi teória és praxis mellett a magyar pedagógus Apáczai tevékenységének vizsgálata is lehetségessé válik, aki anélkül emelkedik comcniusi-magasságba, hogy ezáltal csökkentené a születésének 400. évfordulójához érkezett zseniális-magister kiválóságát. Nem teszek tehát mást, minthogy párhuzamot vonok pedagógiai törekvésük között. Természetesen szó sincs valamiféle korszakos jelentőségű felismerésről (hogy ti. voltaképpen, nagyjában-egészében mindketten ugyanazt vallották), hanem csupán arról, hogy magam, mint a neveléstörténetet oktató, s ezáltal annak tárgyában némileg elmélyülő, de nem igazán kutató, inkább csak vizsgálódó személy, heurisztikus élményként éltem át a két életmű sokszempontú kölcsönös megfelelésének felismerését. Elsősorban tehát a comeniusi vonatkozásokat emelem ki, s ehhez rendelem hozzá Apáczai elgondolásait. Mindebből következtethetnénk ez utóbbi szerző epigonságára, ám ezt semmilyen bizonyítható közvetlen hatás nem argumentálja. Legfeljebb ha közvetett hatásokról beszélhetünk, s ezekről sem minden kétséget kizáró módon. A továbbiakban gondolatmenetem kronológiai jellegű lesz, hiszen az életpályák ívét követjük tanulmányaik megkezdésétől iskolarendszerük megalkotásáig. Teológus és tanári kettős mivoltukból indulva (ráadásul protestánsok) a kor társadalmi problémáinak azonos nézőpontú megítélésén, a társadalmi elmaradottság és műveltség (pontosabban épp a műveletlenség) összefüggésének felismerésén át, egészen az anyanyelvi nevelés meghatározó szerepének a felismeréséig; az átszármaztatandó művelődési anyag korszerűsítésének, s az ennek adekvát iskolarendszer megújításának (ill. a megújított rendszer keretei kö62