Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Chemiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Nagy Andor: Comenius didaktikája

lataink műhelye", „olyan viasz", amelyre alapokat lehet mintázni. ,Amint ugyanis a viasz hozzásimul minden formához, eltűri, hogy tetszés szerinti módon alakítsák és mintázzák, hasonlóképpen az agyvelő is befogadván minden dolog képmását, mindent magába zár, amit a világegyetem tartalmaz." A Didactica Magna c. műből egyértelműen következtethető, hogy Comenius elítélte a tekintély elvén alapuló, dogmatikus tanítási módszert, a gondolkodásra nevelést tartotta helyesnek, amelynek egyik megnyilvánulása, hogy a tanuló maga fedezi fel az eredményt, az elemző értelem jut el az összefüggések felismeréséhez, a törvény­szerűségekhez. A tudatosság, a rendszeresség és a következetesség Comeniusnál a szemléletességct egészíti ki. Elítélte a magoltatást, a mechanikus tanulást, fontos szerepet szánt az ismeretek megértésé­nek, a tudatos tanulásnak. „Semmit sem elmésztessünk, amit a gyermek meg nem értett" - tanította. „A természetet magának a ter­mészetnek kutatásából ismerjük meg" - fedezte fel. A logikus rend­szeres tanítás ugyanis felkelti az érdeklődést, figyelmet ébreszt, világosság támad ez által a tanítványok fejében. „A tanulás világos­sága: a figyelem, melynek segítségével a tanuló mintegy jelenlevő és nyílt elmével mindent felfog." Vallotta, hogy az oktatási folyamatban rendkívüli szerepe van a példáknak, amelyek tapasztalatokkal kapcsolódva orientálnak, juttatnak el az általánosításhoz, majd a gyakorlathoz. ,.Akármit fog­tunk is fel, tüstént el kell gondolnunk: milyen gyakorlati haszna lesz, nehogy bármit is hiába tanuljunk." A permanens nevelés, -művelés, ill. a gyermeki felfogás és teljesítő képesség (az életkori sajátosságok figyelembe vétele) szin­tén olyan törvényszerűség, amely a comeniusi Didactica Magnában jelenik meg majd az Egyetemes tanácskozás c. tanulmányban telje­sedik ki. Comenius szerint az emberi élet végső határáig tart a neve­lés, nevelődés. Az egész életen át tartó nevelés, művelés, művelődés elvét vallva állítja, hogy az ember gyermekkorban nevelhető igazán haté­konyan, később sokkal kevésbé. Ugyanis „minden élőlénynek az a tulajdonsága, hogy zsenge korukban könnyen hajlíthatok és alakítha­tók, mihelyt azonban megcsontosodnak, többen megtagadják az engedelmességet. A lágy viasz könnyen alakítható és visszaalakít­ható; ha azonban már egyszer megmerevedett, könnyen széttörede­zik. A facsemetét elültetheted, átültetheted, ide-oda hajlíthatod, a 44

Next

/
Thumbnails
Contents