Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Chemiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Nagy Andor: Comenius didaktikája

azonban kétségkívül az egyes mozdulatok egybehangzó, egymáshoz való viszonyában áll." A Didactica Magna „A tanítás és a tanulás követelményei" című fejezetében olvashatjuk azokat a törvényszerűségeket, amelyek mindmáig megtalálhatók a különböző oktatáselméletekben. A korábbi követelményrendszer alapelvekké vált pedagógiánkban, amelyek léte vagy nem léte, megvalósulása, ill. hiánya jelentősen befolyásolja az oktatás hatékonyságát. A szemléletesség a comeniusi didaktika egyik legfontosabb törvényszerűsége. A konkrét tapasztalatszerzés fontosságára utalva állítja Comenius - Bacon és más korai filozófus nézeteit vallva -, hogy minél több érzékszervet kell a megismerés folyamatába bekapcsolni, mert „semmi sincs ugyanis az értelemben, ami nem volt meg előbb az érzékekben". Az eleven szemléletből, a konkrét tényekből való elindulás kell legyen a megismerési folyamat kezdete. Annak viszont feltétele az érzékszervek aktivizálása. „Szükséges, hogy a megismerés mindig az érték szervekből induljon ki... Mi más ez, mint az, hogy a tanítás ne a dolgok szóbeli elbeszélésével vegye kezdetét, hanem a reális megfigyeléssel? És végül, miután megmutattuk a dolgot, jöhet a bővebb magyarázat." Ó, bárcsak a mai pedagógiai gyakorlat is figyelembe venné e törvényszerűséget, ill. azt a megállapítást, hogy „a látás többet ér a hallásnál!" Visszatérő ténymegállapítás, hogy a pedagógus mindmáig leginkább auditív úton közli az ismereteket, igyekszik átadni tanítványainak tudását, megtanítani őket, bár maga is tudja, hogy a legtöbb tanítványa vizuális típus, lehet, hogy ő maga is az. A televíziózás, a videózás korában a csak auditív úton nyújtott ismeret viszszavezet a Comenius előtti idők iskolájához! A szerző számos helyen ostorozza az „öncélú verbalizmust", a „meddő szóismeretet", a „tartalmatlan tudást". Semmit se tanítsunk csupán a tekintély alapján, hanem az érzékszervi és az észbeli bizonyítás szerint - tanította. „A megismerésnek mindig az érzékek munkásságából kell erednie". „Mindent az érzékek elé kell állítani, a szagolhatót a szaglás, az ízlelhetőt az ízlés, a tapinthatót a tapintás elé. Ha pedig valamit több érzékkel is tudomásul lehet venni, azt több érzéknek is fel kell kínálni." Az érzékszerveink a „hírszerzők", a „felderítők", ők a „lélek kapui", amelyek segítségével a „bennünk lakó érzelmes lélek..." a külvilág minden dolgát nyomon követi. Agyunk viszont „gondo43