Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Chemiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Nagy Andor: Comenius didaktikája

r Uj kor küszöbén A neveléstörténészek átmeneti korként jellemzik Comenius korát, tükröződik ez pedagógiájában is. Az ún. renaissance szemléletmód jellemzője volt a misztikus középkori nézetekkel való szakítás. Számára e világ nem a túlvilági életet előkészítő színtér, ahol csupa szenvedés, nélkülözés, lemondás, aszkézis az érték. Ahol hátat fordítanak az ókori kultúrának, megvetik a testet... A renaissance-ember éli az életet, becsüli, megbecsüli az embert. Comenius szerint „az ember minden, mert minden kifejlődhetik belőle, a legmagasabb épp úgy, mint a legalacsonyabb rendű." Ismeretes, hogy a renaisance-ember szereti a természetet, igyekszik megismerni a világot. Úgy vélekedik, hogy az emberi értelemnek tükröznie kell a külvilágot, amelynek szinte határtalan a befogadóképessége. Vallotta, hogy semmi olyat nem rejt magában a világ, amit fel ne tudna fogni az érzékeléssel és értelemmel rendelkező ember. Comenius szinte himnikus hangon dicsőítette az értelmet, a szellemet: „A szellemnek sem égben sem azon kívül nem lehet határt szabni, az egek egén túlra hát fel és a mélységek mélységére száll alá és ha még ezerszer messzebb lennének, mint ahogy vannak, hihetetlen sebességgel mégis áthatolna rajtuk." Kora társadalmi elvárását Comenius a következőkben fogalmazta meg: a gyermeket „fel kell vérteznünk olyan dolgokkal, amelyek megvilágítják az értelmet, edzik az akaratot, ösztönzik a lelkiismeretet." A nevelés célját korában a következőképpen summázta: művelt, jámbor, becsületes, testileg is fejlett ember formálása. Comenius szerint „a test nem csupán lakóhelyül szolgál az eszes lélek számára, hanem szerszám is, amely nélkül nem hallhatunk, nem láthatunk, semmit sem beszélhetünk, cselekedhetünk, sőt nem is gondolkodhatunk". Ezért tartja nagyon fontosnak a test nevelését, edzését is. Vallotta, hogy a nevelés mindható, éppen ezért kora társadalmának érdeke, hogy „ne tartóztassák fel, hanem mozdítsák elő azt a szent szokást, hogy iskolát emeljenek az ifjúság együttes nevelésére, az emberek minden rendezett közösségében (nevezzék azt városnak, községnek, vagy falunak)". Comenius ugyanakkor bírálta a középkori skolasztikus iskolák maradványait, amelyekben még az értelmetlen magoltatás, a kegyet37