Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Chemiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Vargáné Dávid Mária: A kreatív gyermekek megítélése a kortárs-közösségben

I. Bevezetés Az emberi alkotóképesség iránti érdeklődés, tisztelet és lelkesedés több évszázados múltra tekint vissza. A kreativitással kapcsolatos pszichológiai kutatások elterjedése azonban viszonylag új jelenség. Az emberi képességekről szóló első empirikus tanulmány Galton "Hereditary Genius" című műve 1X9691 volt, s a pszichológiai tanulmányok felmérhetetlen mennyisége kapcsolódik azóta is a témához. Az elsők között az intelligencia-kutatások említhetők, melyek közül kiemelkedik Termán nyomonkövető vizsgálata, magas intellektusú gyermekek életútjának nyomon követésével. Eredményei szerint kísérleti személyei általában magasabb intellektuális és társadalmi fokra jutottak az átlagnál, de igazi zseni nem volt köztük. Kimutatható azonban - melyet igen sok vizsgálat igazolt hogy az intelligencia és az iskolai teljesítmény között szoros kapcsolat áll fenn. Sok ellenpélda található ugyanakkor arra is, /pl. Einstein/ hogy az iskolai teljesítmény nem feltétlenül jelzi előre a későbbi életszakaszban bekövetkező kiemelkedő teljesítményt. A kreativitásra a figyelmet elsősorban a világűr meghódításáért folyó verseny irányította, különösen az USA-ban. Ez a korszellem tette lehetővé, hogy Guilford 1950-ben az Amerikai Pszichológiai Társaságban tartott elnöki beszédét a "Kreativitásról" igen széles körű szakmai érdeklődés kísérte, s tulajdonképp ez a mérföldkő a pszichológiai kreativitás-kutatás történetében. Ezután kezdték el a pszichológusok széles körben kutatni azokat a tényezőket, amelyek szerepet játszhatnak a tehetségek felismerésében, elkezdődött az 1960-as években a kreativitás-kutatás virágkora. Guilford kutatásainak alaptémája az emberi intellektus feltérképezése volt, melyet faktoranalízis segítségével végzett. Az intellektus szerkezetéről alkotott modellje megtörte az intelligenciavizsgálatok egyeduralmát, újraértelmezte az intelligencia fogalmát. Az intellektuális tényezők főbb kategóriáinak és logikai összefüggéseinek diagrammja /Guillford 71958/ után/ a következő: 178