Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Rozgonyi Tiborné Váradi Éva: A problémamegoldó gondolkodásról

Mint ismert, a problémák mindig viszonylagosak. Ami az egyik tanulónak probléma, az a másiknak vagy még nem az, vagy már nem az. Egy adott feladat vagy azért nem jelent problémát a tanulónak, mert nincs meg a szükséges érdekeltsége, nem akarja megoldani, nincs ráutalva, azaz nem érdekli a dolog, vagy azért, mert ismeretei lényegesen magasabb szintűek, mint amit az adott feladattal elvárunk tőle. Elképzelhető harmadik eset is, amikor érdekelné az adott ismeret, feladat, fogalom a tanulót, de olyan magas szintű ismeretek szükségesek a megértéséhez, hogy a feladat elveszti problémajellegét, érdektelenné válik, kikerül a tanuló érdeklődési köréből. (Az elsőt a motivációval, a másodikat a fejlettségi szintnek megfelelő terheléssel, a harmadikat a tananyagstrukturálással hozhatjuk kapcsolatba.) Piaget szerint: minden probléma olyan különleges műveletek rendszeréből áll, amelyeket az egész csoportosításon belül kell végrehajtani. A működésben levő gondolkodás felé kérdések szegeződnek: Mi ez? Hol? Miért? Mi célból? A problémák tehát nem egy adott korra jellemzőek, s nem az adott kérdés felmerülésekor kezdenek kialakulni. Alakulásuk végigkövethető az ember fejlődésén keresztül. Kisgyermekkorunktól osztályozunk, egybevetünk térben és időben, értékeljük céljainkat, eszközeinket. A problémák ezekkel az együttes rendszerekkel kapcsolatban, ezekre vonatkoztatva merülnek fel akkor, amikor olyan tényekkel kerülünk szembe, amelyeket még nem osztályoztunk, nem rendeztük sorba. (Vö. Piaget, 1970.) E megközelítésekből az alábbiakat szűrhetjük le: a problémák elsődleges forrásai bizonyos elérendő célok; fontos az érdeklődés megléte; bizonyos alapismeretek szükségesek. Nemcsak a cél elérése lehet probléma, hanem magának a célnak a meglátása, a megfogalmazása is. Ez azt jelenti, hogy az egyén maga fogalmazza meg, hogy bizonyos adathalmazokból mire lehet következtetni, ő teszi fel önmagának a kérdést, majd megpróbálja megoldani a feladatot. Ez a megoldás a problémamegoldó gondolkodás különböző szintjein jelenik meg, mint: 1. Észleleti szint 2. Analitikus színt: Az információegység matematikai tartalmának meghatározása. (Képes felfogni a feladat valós matematikai tartalmát, pl. el tud vonatkoztatni a felesleges adattól.) 286