Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Rozgonyi Tiborné Váradi Éva: A problémamegoldó gondolkodásról

Talán ez a magyarázata annak, hogy nagyon sokan adtak egymástól eltérő értelmezést is. A jelen cikkben -- a teljesség igénye és lehetősége nélkül — kísérletet teszek egyfajta struktúra bemutatására, a gondolkodás, a probléma, a problémamegoldás egy rendszerezésére, s egy konkrét problémahelyzet bemutatására. Induljunk el az alábbi definícióból: "Az emberi gondolkodás az a legmagasabb szintű megismerési folyamat, amely a valóság lényeges tulajdonságainak és törvényszerű összefüggéseinek elvont visszatükröződése alapján, a beszédre és a fogalomrendszerre támaszkodva, általánosítások és következtetések, analitikus és szintetikus műveletek útján új feladatokat old meg, vagy eddig ismeretlen körülményeket, összefüggéseket ért meg. (Kelemen, 1976. 26.) Ezek után ejtsünk néhány szót a gondolkodás fajtáiról. Kelemen ezek közül a megértésnek és a problémamegoldó gondolkodásnak tulajdonít alapvető jelentőséget, s lényegében Lénárd is ugyanezt hangsúlyozza, amikor a gondolkodás két fő funkciójaként a megértést és a problémák megoldását említi. De mit is értünk a fenti fogalmakon? "A pszichológia megértésen általában a megismerő tevékenységnek, s ezen belül a gondolkodásnak azt a mozzanatát érti, amelyet a reális valóságnak és az ismeret kapcsolatának tudatosítása jellemez." (Lénárd, 1978. 18.) Skemp szerint valamit megérteni annyit jelent mint asszimilálni egy megfelelő szkémában. Ő a szellemi struktúrákat nevezi szkémáknak. így a matematikában a komplex fogalmi struktúrákra és a szenzomotoros tevékenységet koordináló egyszerű struktúrákra vonatkoztatja a szkéma elnevezést. De nemcsak asszimilál az ember, hanem akkomodál is, azaz idomul, alkalmazkodik a szerzett ismeretekhez. Ezek eredményezik azt is, hogy a gondolkodás egyik "végtermékeként" az ember megváltoztat szkémákat, újakat alkot régiekből, sőt új szkémákat alakít ki új ismeretekből is. Tehát a fentiek szerint a megértést úgy foghatjuk fel, mint a dolgok, a jelenségek, a fogalmak lényegének és alapvető összefüggéseinek a feltárását. Ebből az is következik, hogy a megértésben nagy szerepe van a már meglévő ismereteknek. A problémamegoldó gondolkodásra jellemző, hogy számára eddig nem ismert, új feladatokat old meg az ember; hipotéziseket állít fel, ezeket igazolja vagy elveti; új megoldási módokat próbál ki; bizonyos 284