Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Rókusfalvy Pál: A nevelési eszmény alapjai és tartalma

épülő tudatosulási folyamatában embersége törzsfejlődésének még csak a hajnalán tart. Az ember teljességét figyelembe vevő egészség-betegségértelmezésünk is ezzel gyökeresen átalakul, mérhetetlenül kibővül. Ma már nem az az ember tekinthető egészségesnek, aki ~ a szó biológiai értelmében nem beteg. Az egészség az ember teljes és egységes értelemben vett egészségét, életkori lehetőségei adta fejlődőképességét jelenti. Az értelmezés ~ az élet legmagasabb értékére fejlesztésének elve alapján megfordul: aki teljes embersége (tehát "testileg", "lelkileg", "erkölcsileg") szempontjából nem egészséges, az beteg, azaz "gyógyító" fejlesztésre szorul. A fejlődésről. Az emberképhez hozzátartozik az ember természetes fejlődésének, embersége egyedi kiteljesedésének az ismerete is. A fejlődés fogalmunk is mozaikszerű, hiányos és mesterséges, művi. A fejlődés egységes és helyes értelmezéséhez úgy jutunk el, ha "az 'élő' fogalmát egyenes vonalban továbbfejlesztve eljutunk a 'lelki' fogalomhoz." (Várkonyi H., 1943.). Korszerű fejlődésélettant és fejlődéslélektant csak akkor tudunk alkotni, ha megválaszoltuk a kérdést: mi a viszonya az emberi fejlődésben az 'élőnek' (a biológiainak) és a 'lelkinek' (a pszichológiainak)? Hasonlóképpen szervesen és szétváiszthatatlanul függ össze az ember egyéni és társas fejlődése: az egyéniséggé válás és szocializáció. Bármelyik túlhangsúlyozása a másik kárára történik. Az emberi fejlődés iránya: a társadalmilag is értékes önmegvalósítás. Az emberi fejlődés mindig természetes, mert az minden (építő vagy romboló) beavatkozás hatására csak meglévő adottságaink kibontakozásának vagy torzulásának irányába és természetünk objektív törvényei szabta módon halad. A fejlődés lehetősége - adottságaink nagy száma, a képességek többértékűsége, a kombinációs lehetőségek és az életkorok változó lehetőségei következtében - életünk végéig gyakorlatilag korlátlan. A legtökéletesebb ember is -- egész életútját tekintve ~ válhatott volna még tökéletesebbé. Az örökletesség és a környezeti hatások viszonya a fejlődésben még alig feltárt. Ami eddig ismertté vált (intelligencia-vizsgálatok, mozgásos cselekvés képességei, jellemvonások) az egyre inkább a környezeti és miliőhatások jelentőségét bizonyítja. Az embert fejlődése szempontjából egy lényeges tulajdonság különbözteti meg az összes többi élőlénytől: képes a saját fejlődésébe beavat221